Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)
Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115
találkozón az özvegy, anyagi helyzetére hivatkozva, gyermekei vagyonából semmit sem volt hajlandó megajánlani férje tartozása fejében. ígéretet tett, ha évi eltartási összegét 800-ról 1200 forintra emelik, és apósa hagyatéka elleni követeléseket kifizetik, úgy 200 forintot átvállal. Vele szemben Bonyhády Géza nem kötötte semmilyen feltételhez a Perczel árvák általi adósság rendezést. Ez azonban elmaradt. A gyám 1884. január 10-én kifizette Zsigmond Jánosnak az 1867-ben felvett 400 forintot, az utánajáró 16 év 1 hónap időtartamra járó 386 Ft kamatot és 26 Ft eljárási díjat, öszszesen 812 Ft-ot. Leszámítván a közgyámnak Lippichnek való tartozását, 335 Ft-ot emel le a gyermekek vagyonából. A hitelezés egy-két esetben tehát elkerülhetetlen vesztességgel járt. Hogy a közel húsz éven át folytatott gyakorlatában ez milyen gyakorisággal fordult elő, arról tudomással nem bírunk az elveszett üzleti könyv hiányában. Az egyéb hagyatéki iratokból azonban kitűnik, hogy élete végén pereket indított kamat- és tőkefizetés elmaradása miatt. 54 Nincs irat arról, hogy egyéb kölcsönszerződéseket felmondott volna. Betegségének súlyosbodása ellenére is a hitelezésből kívánta a család eltartásához szükséges jövedelmet előteremteni. Optimális esetben a kamatokból évente közel 1800 forintnyi bevételre számíthatott, amelyet kiegészített háza egy részének - távollétekor egészének - bérbeadásából származó összeg és a szőlőtermés ellenértéke. Ezekkel együtt éves jövedelme 2100-2200 forintnyit is tehetett. 55 Az 1873 januári végrendeletéhez képest, melyben szinte kizárólagos vagyontípusként a pénztőkét jelöli meg, a gazdasági válság és az azt követő pangás hatására óvatosabbá vált. Nem teljes vagyonát fektette kölcsönökbe, közel azonos értékben ingatlanokat vásárolt. Ezek mellett készpénzt is tartalékolt, felkészülvén a kamatjövedelmek egy részének kiesésére. Csak ezzel és a 2600 forintos váltókölcsönnel tudta fedezni magas gyógyítási költségeit, 54 Ebből származik a leltárban feltüntetett és még az örökhagyónak a gondnok számára átadott 250 Ft 55 Szekszárd esetében a 7077 Ft tőke után járó kamatok felére 8, a másik felére és a többi település esetében 12 %-ot, hivatkozván a korábbiakban leírt, örökhagyó által a kamatráták megválasztásának személyhez kötött szempontjaira. 134