Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115

és a bordézsma-váltság költsége is.

41 Ebben a helyzetben még inkább megnövekedtek az igények a hitelekre. Helyzetüket nehezítette a hitellehetőségek beszűkülése, annak ellenére, hogy az egyik legfontosabb forrást, a takarékpénztárt a recesszió nem pusztította el.

42 A takarékpénztárak fő profilja - a bankokkal szemben - a betétek gyűjtése volt, és csak e mellett gyakoroltak banki szolgáltatásokat: váltó és folyószámlaügyleteket. Kölcsönöket - jelzálog bejegyzés ellenében - az aktív és a passzív állomány egyensúlyban tartása mellett a betétekből nyújtottak. Ezek védelmeként fenntartották maguknak az azonnali felmondás lehetőségét és az egyösszegben való kifizettetést, amely azonban az adósnak egyáltalán nem volt kedvező, különösen hosszabb távon megtérülő beruházása esetén. A gazdasági pangásban a betétállományok apadásával a takaréktári hitelfelvételi lehetőségek csökkentek.

43 A bátaszékiek helyzetét megnehezítette továbbá még az is, hogy a korábbi másik kölcsönforrás a községi gyámpénztár gyakorlatilag „bezárt". Az 1870. évi XLII. törvény az árvaügyek hatósági intézését a megyékre bízta. Még ugyanebben az évben kibocsátott megyei árvaszéki szabályrendelet az árvapénzek addigi kezelési módját tarthatatlannak ítélte: „... az árvatári tőkék a kívánatos közforgalomtól elvonva egyes pártfogolt adósok mintegy kizárólagos javadalmát képezték, és a szabályszerű rendes törlesztés hiánya miatt a kiutalványozott árvatömegek gyors és pontos kifizetése is ritkán volt eszközölhető,...". Ezért elrendelték az árvatári adósoknak a kölcsönösszegük egészére számított 6 %-os kamataik félévente előre történő fizetését és a hitel 10 %-nak évenként történő törlesztését. Ezek az intézkedések a gyámpénztárak pénzzel való feltöltését eredményezték volna - ha a szabályrendeletet további kiegészítésekkel nem látják el. Tudniillik: a megye összes községei árvatömegének 1/5 részére egy központi árvatár felállítását TMÖL. AL. 924/1876. Balázs Kovács 2000. 197. p. Marjanucz László: A hódmezővásárhelyi pénzintézetek hitelezési gyakorlata a dualizmus korában In. Aetas Szeged, 1992. 4. sz. 56-57. p., és Katus László: A tőkés gazdálkodás fejlődése a kiegyezés után In.: Magyarország története 6/2. 976. p. Főszerk.: Kovács Endre Akadémiai Kiadó Budapest, 1979. 128