Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115

nak háromszoros értékkel kellett bírnia. Mivel nem szerepeltette a többi ingatlan becsült értékét, körülbelül 3000 Ft-ot, és azáltal, hogy a teherállapotban az örökhagyó tartozását a levonás után ismételten felvette, a leltár körülbelül 7-8000 Ft-ot elvett a hagya­ték összértékéből. 36 Lippich István és Csontos Emília összvagyona a következő­ként oszlott meg: a cselekvő állapot 30466 forintnyi összegének 54 %-át a kölcsönök tették ki, az ingatlanok 43 %-os illetve az ingók 603 Ft 50 xr., némi készpénz (250 Ft 6 xr.) és nyugdíjhátra­lék 99 Ft 2 %-os együttes százalékával szemben. A kintlévőségek döntő része kötelező melletti - néhány eset­ben kötelező nélküli - pénzkölcsön volt. Egy-két személy házbér elmaradás miatt vált adóssá. A-legnagyobb tételű tartozás 3950 Ft (valójában 3536 Ft 45 xr. ) a kétyi ingatlaneladásból származó hátralék, amely a tőkekihelyezésekkel szemben egy más típusú kötelmi jogból fennmaradó követelés. A szerződés kelte és a ha­láleset között eltelt 10 év miatt a kamatfizetés melletti pénzkihe­lyezéssel azonos „üzleti vállalkozásnak" tekinthetjük. A kihelyezett összegekről, a kamatfizetésekről Lippich üzleti könyvet vezetett, 37 amely alapján az általa kijelölt Ujfalusy Imre gyám a leltár követelési állapotát összeállította. A hagyatéki iratok között csak azok a kötelezők maradtak meg, amelyek kifizetése a hagyatéki tárgyalás befejezésekor még rendezetlenek voltak. A kölcsönszerződések két hónaptól egy évnyi időtartamra szóltak, pontos kamatfizetés esetén meghosszabbításuk is megtörténhetett. A legkorábbi kötvénye - a kétyi birtok eladási hátralékán kí­vül - 1872-ből kelteződött. Tóth Zoltán Szekszárd társadalma a századfordulón Akadémiai Kiadó Buda­pest 1989. 46. p. (Továbbiakban: Tóth 1989.) Ha tovább folytatjuk a gondolatmenetet és elvégezzük a számításokat, az 1886-os osztályhoz képest 1-2000 Ft-os többlet mutatkozik a leltár javára. Vagyis: 1886-ra a kiinduló vagyon apadása következett be. Ezt csak az ma­gyarázza meg, ha figyelembe vesszük, hogy a család megélhetését nem fe­dezték a tőkéből származó jövedelmek, a felmerülő egyéb kiadásokra a tőké­ből is használni kellett. Ehhez kapcsolódhatott még az is, hogy a házat a va­lós értékénél kevesebbért adták el. Az üzleti könyv nem került a hagyatéki iratok közé - létezéséről Ujfalusy gyám 1882. szept.17. -i leveléből tudunk. TMÖL. Tv. Á. L. I. 13070/1882. 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom