Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Gaál Zsuzsa: Válaszúton dzsentri portrék Tolnából • 83

tartozásai a zalai birtok értékének kétszeresére rúgtak. Gyömörey Anna és Dőry Imre át nem gondolt, a realitásokkal nem számoló, rossz befektetése a felnőtté váló Mihályt is érintik majd, mivel a fizetésképtelenné váló Imre hitelezői, az osztályostárs Mihályt is megkeresik követeléseikkel. A gyerekkor meghatározó éveit Dőry Mihály részben Tevelen, részben Pécsett töltötte, ahol iskoláit is végezte.

63 Hogy tanulmányai során milyen messzire jutott, arról csak közvetett adatok szólnak; elsősorban fennmaradt levelei, melyek minden kétséget kizárólag tanúsítják, hogy írójuknak nem kenyere a betűvetés. A sorok kuszák, nehezen olvashatóak, a papírra vetett gondolatok csapongóak, nem egyszer nehezen érthetőek. Árulkodó jel az is, hogy Dőry Mihály soha nem tanult meg rendesen németül. Mindig magyarul írt, még felesége német leveleire is anyanyelvén válaszolt, néhány rossz németséggel írt mondatot szőve a sorok közé. A műveltségbeli hiányosságok még szembetűnőbbé váltak Dőry Mihály házasságkötését követően. Felesége, Hainer Laura családja ugyanis egészen más szellemiséget képviselt. A Hainerek otthonában a tudás és a műveltség elsőrangú szerepet játszott, mivel a Szászországból a 18. század első felében Magyarországra telepedett vagyontalan família számára az értelmiségivé válás jelentette a társadalmi felemelkedés egyetlen lehetséges módját. Laura nagyapja, Hainer János kasznár a Petrovszky uradalomban, apja 1810-től Baranya vármegye levéltárnoka.

64 Bátyja, Ignác, akihez Laurát és születendő gyermekeit is szoros szálak fűzték, klasszikus műveltséggel bíró, okleveles ügyvéd, aki a 260 kötetet számláló könyvtára tanúsága szerint a kor színvonalának megfelelő modern képzettséggel is rendelkezett.

65 Hainer Laura Dőry Mihállyal kötött házasságába a saját családja által képviselt értékrendet vitte magával, az viszont már nem csak rajta múlott, hogy ennek megőrzése, a következő nemzedékre való átörökítése nem teljes mértékben sikerült. TMÖL KI 398/1841. TMÖL KI 214/1839. Glósz József: Hainer Ignác - A nemesi értelmiség a reformkori Baranyában, Baranyai Helytörténetírás 1983/4. Szerk: Szita László, Pécs, 1985. 26. p. Glósz, 1985. 33. p. 103