Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)
Gaál Zsuzsa: Válaszúton dzsentri portrék Tolnából • 83
nálva a kapitalista átalakulásban rejlő lehetőségeket megsokszorozta örökölt vagyonát. Csapó Vilmos ezzel szemben kishíján elvesztette minden birtokát. Csak apósa ügyes válságkezelésének és tőkeerejének köszönhette, hogy végül mégis sikerül helyzetét stabilizálnia. A különbségek kialakulásának magyarázatát a két tulajdonos eltérő személyiségében, mentalitásában kell keresnünk. Kettejük közül Csapó az, aki a jellegzetesnek tartott dzsentri vonásokat magán viseli, amennyiben a pénzügyek és a gazdálkodás élete végéig idegen maradt számára. Igaz, maga is érezvén ez irányú ismereteinek hiányát, fiát már arra intette, hogy jogi szigorlatainak letétele után gazdasági kurzust végezzen. Vilmos fontosnak tartotta, hogy örököse a gazdálkodás mellett a megyei közéletben is aktívan résztvegyen. 56 Gindly Rudolf egészen más alkat. Más a neveltetése, mások a család hagyományai. A Gindlyk soha nem tartoztak az osztályukat karakterisztikusan megjelenítő családok közé. Merőben szokatlan például, hogy a nemzetség tagjai soha nem vállaltak aktív szerepet a megye közéletében, 1848 előtt sem, noha köznemesi állásuk valamint kiterjedt birtokaik egyértelműen erre predesztinálták volna őket. Csapó Vilmos, Gindly Rudolf, de más középbirtokos családok példája is azt látszik igazolni, hogy a kapitalista átalakulásból fakadó kihívásoknak elsősorban azok tudtak megfelelni, akik gazdálkodásukban már a 19. század első felében az árutermelésre álltak át. Vagyis a jövőbeli esélyek tekintetében döntő jelentőségű, hogy a változások beköszöntekor milyen a birtokok aktuális állapota: nagysága, felszereltsége, gazdálkodási rendszere, pénzügyi helyzete. A 19. század első felére vonatkozó vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a középbirtokos nemesség jelentős része a 48-as forradalom idejére anyagi helyzetét tekintve már komolyan megrendült. A birtokok több mint egy évszázada tartó, mértani haladvány szerinti osztódása oda vezetett, hogy egy kézben levő jószág az újabb generáció megélhetését - a bekövetkező változásoktól függetlenül - sem tudta már önmagában biztosítani. Ehhez járult még a széles körre jellemző, korszerűtlen gazdálkodási mód valamint a nemzedékről nemzedékre görgetett, egyre TMÖL Csapó cs. 10. dob. 161. pali. 100
