T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A helytörténetírás történelmi és módszertani problémái, különös tekintettel a délkelet-dunántúli mezőgazdaságtörténeti kutatásokra (Részlet)

problémát viszonylag könnyen megkerülheti azzal a kifogással amit én is használtam -, hogy alapjában véve a gazdasági erő növekedését vagy csökkenését a megyei és az országos összeíró táblázatok jól és híven regisztrálják, s ez így igaz is. A népességkutatás, a nemzetiségi, szociográfiai, történetstatisztikai és egyéb, napjainkban világszerte egyre növekvő jelentőséghez jutó tudományágak azonban idővel egyre sürgetőbben vetik majd fel az ilyen irányú kutatás szükségességét, amelytől nem szabad visszariadnunk, noha ennek maradéktalan és jó lebonyolításához egy kicsit néprajzosnak, mindenesetre pedig néprajzi szemlélettel rendelkezőnek is kell lennünk. A kutatás során felmerült több egyéb probléma közül egyet emelek ki, amelynek az ad érdekességet, hogy úgy tűnik, a somogyi fejlődés eltér az országos fejlődés irányától, bár az is lehet, hogy a tulajdonképpeni fejlődési irány megoldásának kulcsa rejlik a somogyi anyagban. A jobbágybirtok alakulásának kérdéséről van szó a XIX. század első felében. Ha az úrbéri peres iratokban vagy az adózási ívekben a telekszámok alakulását vizsgáljuk, azonnal feltűnik az a nagymértékű telekszám-növekedés, ami a megyében 1767 és 1812, majd 1846-ig bekövetkezett. (1812-ben községenkénti dézsmaösszeírás, 1846-ban pedig a megyei telekszámösszeírás, illetve egy közmunka céljaira készült községenkénti telekszám - összeírás adatait volt alkalmam egybevetni az 1767. évi úrbéri tabellákkal.) Az összeállított táblázatokból kiderült, hogy míg 1767-ben 5520 jobbágytelek volt a megyében, 1812-ben 7084 5/16 „regulázott jobbágy helyet" és 415 „contractuális dézsmát adó helyet" tartottak nyilván. 1846-ban pedig 7486 4/8 úrbéri telek volt a megye területén. Ezt a telekszám-emelkedést csakis az úrbéri reguláció, a földek pontos, telek szerinti felmérése okozhatta. Érdekes módon azonban mindenütt, ahol a földeket felmérték, a jobbágyok nyíltan vagy titokban szervezkedtek, ellenállást fejtettek ki, vagy elszöktek, tehát ahelyett, hogy örömmel vették volna a telekszám-gyarapítást, lázadoztak ellene. Miként magyarázhatjuk meg ezt a hihetetlennek látszó ellentmondást? Hiszen úgy tűnik, hogy a telekszám-emelkedés jobbágy birtok-növekedést is jelent, legalábbis a földesúr mindenütt önmagát dicsérve jelenti a megyének, hogy az adóalapot emelte. Ugyanakkor a jobbágyság ellenállása az úrbéri rendezésekkel kapcsolatosan esetenként olyan heves, hogy 97