T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A helytörténetírás történelmi és módszertani problémái, különös tekintettel a délkelet-dunántúli mezőgazdaságtörténeti kutatásokra (Részlet)

előnye, hogy sokrétű és olykor igen mélyen gyökerező történelmi problémák maradéktalan feltárását biztosítja és új szempontokkal gazdagíthatja a történeti irodalmat. A két követendő út ilyen szétválasztása csupán a kutatómunka kezdetére és nem a feldolgozás egészére vonatkozik. A kiindulópont azonban az eredmények és a feldolgozás mikéntje szempontjából döntő jelentőségű és ezért az, hogy a két feldolgozási mód közül a szerző melyiket választja, olykor sorsdöntőén fontos. Minthogy a magam kitűzött témája szerint nagyobb időszakban, a török kiűzésétől 1849-ig kellett megvizsgálnom egy meghatározott területen a mezőgazdaság fejlődésének és a parasztság osztályharca történetének alakulását, úgy gondoltam, hogy kutatásaimban a második utat, az analitikus módszer kezdeti alkalmazását követem. Legcélszerűbbnek látszott a munkát azonnal a levéltári anyag feltárásával, mégpedig a lehetőség szerinti legmaradéktalanabb feltárásával kezdeni: összegyűjtve az országos, a megyei, az uradalmi összeírásoktól kezdve az úrbéri peres anyagon, illetve a törvényszéki anyagon keresztül az uradalmi levéltárak számadási, gazdaságvezetési és úriszéki peres anyagáig mindent. Az így rendelkezésre álló óriási anyaghalmazból alakult ki azután egy-egy korszak és az abban dolgozó ember élete, küzdelme, problémái, amelyek végső fokon történeti problémákká sűrűsödtek, így maga az összegyűjtött anyag vetette fel és oldotta meg a problémák nagy részét, ami által a feldolgozás munkája mindvégig újszerű és lebilincselően izgalmas maradt. Ez a munkamódszer természetszerűen vetett fel más problémákat is. Az anyag rendezéséhez és rendszerezéséhez, különösen a gazdaságtörténeti adatokhoz, nem elegendő csak történésznek lenni, ehhez agrárismeretekre is szükség volt. A társadalmi struktúra, a falukép, a művelési módok stb. tárgyalásánál pedig elengedhetetlen a néprajzi eredmények és helyenként a módszerek ismerete, a peres anyag rendszerezésénél pedig a jogtörténeti jártasság. Ezekkel a problémákkal jobb szembenézni, mert megkerülésük vagy megalkuvó elhallgatásuk - széles körű anyaggyűjtésre támaszkodó feldolgozás esetén - a társtudományok számára veszteséget jelent. Ilyenkor - véleményem szerint - az anyagfeltárás érdekében a történésznek vállalnia kell azt, hogy a társtudományok műhelytitkait is elsajátítsa, még akkor is, ha ez hosszú évek mun94