T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Az erdőgazdálkodás Somogy megyében

az 1848. évi kormányjavaslat és a későbbi császári intézkedések között.

132 Az erdei haszonvételek kérdésének rendezését végül is az 1853. március 2-i nyílt parancs rendelte el, a 4. §-ban előrebocsátva azt, hogy az úrbéri telekkel együtt a jobbágyok tulajdonává válnak azok az erdők is, amelyek az úrbéri faizás fejében őket megillették. Ezt azonban csak azok igényelhették, akik 1848. január l-ig a faizást törvényesen gyakorolták. - Az erdei illetményt telkenként 2-8 holdban állapították meg, kivételesen azonban kevesebb is lehetett a minimumnál, ha az úrbéres faizási haszonvétel oly csekély volt, hogy annak további folytonos élvezetére két hold erdő sok lett volna (28.§). A felső határt, igen indokolt esetben, 22 holdig lehetett kiterjeszteni (29. §). A nyílt parancs az erdei haszonvételek elkülönítését lehetőleg bíróság előtt létrejött egyezséggel szorgalmazta. Az erdőilletmény elkülönítésénél pedig azt az irányelvet kellett követni, hogy a parasztok által élvezett famennyiség becsértékéből le kellett vonni az erdei szolgálatok becsértékét. Ez azt jelentette, hogy a parasztokra hárították át a megváltás terhét, vagyis a földesúr a volt jobbágyok erdőilletményének egy részét visszatarthatta. A Somogy megyében a már említett 184 helység közül (melyekben faizási illetőség elkülönítése nyomon követhető) 18ban az erdei illetőséget 1848 előtt szétválasztották. A fennmaradó helységek 15 %-ában csupán a legelőn levő fákkal elégítették ki a jobbágyok faizási igényét, s e helységek közül is háromban (Beleg, Nagydobsza és Zákány) csak a legelő negyedén, ill. egyharmadán levő fákat engedték át a földesurak a jobbágyoknak. A helységek további 23 %-ában a jobbágyság a telkenkénti erdőilletmény mellett a legelőn levő fákat is megkapta. Ez azonban gyakran nem jelentett számottevő famennyiséget. A periratok néhol utalnak arra, hogy a legelőtéren levő „kevés fát" vagy a legelőnek egy részén levő famennyiséget engedik át a jobbágyoknak, míg a többi területről a fákat a földesúr elhordatja. 1848. szeptemberi kormányjavaslat. Közlöny, 1848. szept. 21. 104. sz. 529. p. 164, 65, 66. S. Vö. Szabad György: A tatai és gesztesi Esterházyuradalom. Bp. 1957. 321. p. 88