T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
Az erdőgazdálkodás Somogy megyében
1 n „üveggyárat" jelentette. Idők folyamán Hugonnán és Szentlukán, majd 1847-ben Szentmihályfán és Szentlukán volt üveghuta. Lukafán ekkor kőedénygyárat állítottak fel, mely később porcelán manufaktúrává alakult. 114 Ebben az időszakban - a francia forradalom nyomán meginduló háborúk és azok okozta konjunktúra következtében - az erdőgazdaság sok értékének kiaknázása is elmélyültebbé és sokszínűbbé válik megyénk területén. A XVIII. század végén már megmutatkozott az erdei haszonvételek és mellékiparágak használata, s ez most egyre szélesebb körűvé vált. Somogy megye gazdagsága erdőkben sok vonatkozásban a mezőgazdaságban kialakulni kezdő kapitalista elemeknek nyitott teret. Nemcsak az első „gyárak" alapanyagát szolgáltatta, de a bérmunkásosztály kialakulását is elősegítette. Az erdei mellékiparágakban alkalmazott munkások bérért dolgozó nincstelenek voltak. A manufaktúrákban dolgozó munkásokon kívül a téglaégető legények, a favágással és fűrészeléssel szinte szakmunkásként foglalkozó erdei munkások, a hamuzsírégetésnél alkalmazott hamus legények, ún. hamus betyárok alkották e kialakult bérmunkáskategóriának egyik legnépesebb csoportját. Míg a „téglásokat", a favágókat rendszerint más megyékből (Baranya), néha más országból (Horvátország) fogadták fel, 115 addig a „hamus betyárok" rendszerint a környező vidékről kerültek a vállalkozó „mesterek" keze alá. (A betyár ez esetben állandó szolgálatot nem vállalt, hanem ideiglenes munkákra vállalkozó férfiakat jelentett, ami valószínűleg a szó eredeti értelme is volt.) 116 - Az egyik uradalom és bérlője közti per folyamán a hamus betyárok tanúvallomást tettek, és foglalkozásukként zsellért vagy jobbágyot tüntettek fel, akik a vállalkozót „ betyárképpen " szolgálták; vagyis az erdő mellett élő s keresetre rászoruló parasztokat foglalkoztatták ezekben az üzemekben ideiglenes napszámosként. - A hamus betyárokat rendszerint a hamu köble után fizették, azonkívül legelőt kaptak állataikKÁL Közgyűlési jegyzőkönyv. 1807. 1193. sz., 1808. 232. és 247. sz. iratok. Fényes E. i. m. 1836. 208. 1.; Bezerédj A. i. m. 204. 1.; Fényes E. i. m. 1847. II. k. 66. 1.; Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés. Bp. 1951. 279. 1. ; KÁL Biedermann lt. regisztrálatlan OL Széchényi lt. IV. C. Levélprotocollum. 1813. 437. f. Vö. Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára. Pest 1862. 1. k. 631-2. p. 81
