T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Az erdőgazdálkodás Somogy megyében

csökkent, hogy az árat le kellett szállítani, noha a „téglások" bére ugyanannyi maradt, mint az előző évben. Úgy látszik azonban, hogy az uradalomnak még így is kifizetődött a cserépzsindely égetése. - A Zichyek vrászlói uradalmában is égettek a tégla mellett cserépzsindelyt is. Mészégetéssel Somogy megyében ritkán találkozunk. Dörgicsén 1811-től folyik mészégetés a piarista kusztodiátus birtokaira innen szállították a mészkövet. Ez azonban drágának bizonyult, szállítása is hosszadalmas volt, és sok volt benne a ki nem égett kő. A primitív kemencében való égetés helyett később idegenből vették a meszet.

109 Az egyik utazó szerint Somogy megye északi részén Tihanyból szerzik be a tavon át a mészkövet, és megyénkben égetik azt ki mészégetőkben.

110 Az uradalmak később sem tartották kifizetődőnek a mészégetést. 1825-ben a Széchényi-uradalom gazdasági vezetőinek számítása szerint többe került a mészégetés, mintha készen vették volna a meszet. Ezt már a század elejének egyik gazdasági írója is megállapította.

111 Az ugyancsak faigényes salétromfőzéssel a piarista kusztodiátus területén találkozunk, ahol 10-15 évenként egyszer engedélyezték ezt a salétromos mestereknek. 1841-ben egy mernyei mesternek adtak salétromfőzésre engedélyt, akinek ezért a főzéshez szükséges famennyiség kialkudott árát kellett előre lefizetnie.

112 109 112 KÁL Somssich szarkavári lt. Fazekas 1838. máj. 24-én kelt jelentése. - Uo. Vrászlói lt. Egy simonyi jobbágy 1848. febr. 1-én kelt kérelme Zichyhez. Szentiványi B. i. m. 366-7. p. Ungarische Miscellen 1807. 5. füz. 18. p. OL Széchényi lt. 225. cs. IV. 15. B. 450-7.; Sörös Pongrác: Egy magyar gazdaságtan író a XIX. század elején [Kovács Márkus bencés]. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1902. Szentiványi B. i. m. 306. p. 79