T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A dunántúli mezőgazdasági munkás- és cselédsztrájkok gazdasági előzményei

megyében. Fejér megyében pedig 1870-ben (kikerekítve) 20 ezer, 1900-ban pedig 14 ezer fő volt a népszámlálások során feljegyzett kereső gazdasági cselédség száma.

3 Honnan származott ez a nagyszámú cselédség? Egy kisebb körben, a három megye közül a legnagyobb cselédlétszámot feltüntető Somogy megye területén részletesebb vizsgálatot végeztünk. Ennek során kiderült, hogy az önkényuralom idején lefolytatott úrbéri perek eredményeként ebben a megyében egészen különleges településszerkezet alakult ki. Már 1851-ben Fényes Elek geographiai szótárában több olyan pusztát találunk Somogy megyében, ahol kétszáznál is többen laktak; ugyanakkor voltak olyan falvak, amelyekben a lakosság száma a kétszáz főt sem érte el. Megvizsgálva e népes „pusztákat", kiderül, hogy ezek zöme az egyes földesurak allodiális birtokára telepített szerződéses zsellérek lakhelye volt, akik az úrbéri perek folyamán hasztalan próbálták bizonyítani úrbéres zsellér voltukat. Minthogy a szerződéses zselléreknek nem járt föld, elutasították ez irányú kérésüket, a földmegváltás lehetősége megszűnt, s így nem maradt számukra más, minthogy uradalmi cselédekké váljanak. Településük pusztaként került feljegyzésre, amely lényegében az uradalmi birtokok falvaktól és városoktól távolabb fekvő „mezőgazdasági üzemegysége" volt. így süllyedt pusztai sorba pl. Somogy megyében Tótváros és Visz.

4 Nagyon valószínű, hogy más dunántúli megyékben hasonló folyamat játszódott le. Ezt azonban csak akkor tudjuk megállapítani, ha az úrbéri birtokperek anyagát a somogyiéhoz hasonló részletességgel dolgozzuk fel. Mindenképpen e feltevésünket támasztja azonban alá az a tény, hogy az 1860-as években, tehát az úrbéri birtokperek nagy többségének lezárulta után: Tolna megyében a 20 mezőváros és 86 Lásd. 1. és 2. jegyzetben szereplő forrásokat. - Itt jegyzem meg, hogy az említett források alapján végzett számítások szerint 1870-ben Baranya, Somogy és Tolna megyében a népesség 31,5 %-a volt mezőgazdaságban dolgozó éves szolga és napszámos, vagyis agrárproletár, 1900-ban ugyanez az arány 27 %, 1910-ben pedig 24 % volt. Részletesebben lásd T. Mérey Klára: Az úrbéri birtokrendezések hatása a Somogy megyei települések alakulására az önkényuralom idején. In: A Dunántúl településtörténete III. 1848-1867. Szerk.: Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1978. 55-66. p. 47