T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A dunántúli arató- és cselédsztrájkok 1905-ben

lenézett helyzete és a velük való rossz bánásmód, 3. az úgynevezett „izgatás". A forradalmi hangulatot kétségkívül megérlelte a már előzőekben tárgyalt gazdasági és társadalmi elnyomottság. Tudatos és szervezett agitációra, az erők összefogására lett volna szükség, - de megvolt-e ez ? Állt-e a mozgalom mögött pártirányítás? A források egybehangzó tanúsága szerint : nem állt. Nyoma van annak, hogy szociáldemokrata munkások kint jártak a sztrájkterületeken, többet le is tartóztattak közülük, - de a párt vezetősége távol tartotta magát a mozgalomtól. Pedig ennek a sztrájkmozgalomnak a forradalmi haladás szempontjából igen fontos feladata lett volna. Ha a sztrájkok helyeit feltüntető térképre tekintünk, feltűnik, hogy azokon a területeken volt legsűrűbben és leghevesebben sztrájk, ahol legnyomasztóbb volt a feudális nagybirtok-szerkezet, a hitbizományi és kötött birtokokkal teli területeken. Ez azt mutatja, hogy ennek a mozgalomnak ösztönös, félig kimondott törekvése a földesúri nagybirtok és a kizsákmányolás feudális maradványainak megszüntetése volt. Ez pedig - Lenin megállapítása szerint

27 - az agrárforradalmak feladata. De megmutatja ennek a mozgalomnak egyes antikapitalista vonása azt a tágabb lenini perspektívát is, amely szerint a szegényparasztságnak ilyen irányú törekvése gyors és széles alapokon nyugvó előrehaladás alapjául szolgálna.

28 A mozgalomnak ezt a forradalmi tartalmát megtagadta és elutasította a szociáldemokrata párt. Pedig a mozgalom során számos nagyszerű példán mutatkozott rt^eg a sztrájkolóknak a szocializmushoz való vonzódása. Szocialistáknak érezték magukat a sztrájkolok, noha nem tudták, mi a tudományos szocializmus. Béremelést követeltek és azon túl földet, szabadságot és egyenlőséget. Követeléseik tehát egészükben nem lépik túl a forradalmi demokratikus mozgalmak törekvéseit, de feltétlenül előremutatóak. - Ez az úgynevezett agrárszocializmus, melynek forradalmi feszítő ereje a munkásosztály céltudatos és harcos pártjának vezetésével a haladás szempontjából egyik döntő erővé lehetett volna. Lenin, Az agrárkérdésről. I. k. Bpest, 1950. 60. p. U.o. II. k. Bpest, 1950. 22. p. 41