T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Dunántúl népei a reformkorban, ahogyan azt a kortársak látták

egyes népeket - megfigyelései szerint - jellemezték. Nézzük pl. milyennek látja a hazai népek viszonyát az egyes fegyvernemekhez. „A magyar csak huszár szeretne lenni - írja, - a Tót is inkább lovagol, de az orosz fél a lótól, nem is lehet őtet jobban megijeszteni, mint azzal a fenyegetéssel, hogy huszárnak kell lennie. A németet gyalogos katonának és pattantyúsnak (tüzérnek) teremtette az Isten, a zsidókat pedig szekeresnek, mert courrázsija (bátorsága) a fegyverhez nintsen." Legérdekesebb azonban az, hogy milyennek látta Csaplovics a földmüveléssel kapcsolatos eltérő vonásokat? „A magyar vet búzát magának, kukoricát sertéseinek, a sváb rozsot és krumplit, a tót zabot, az Oláh és az Orosz kukoricát magának és sertéseinek, a Rácz paszulyt és kukoricát, a cigány semmit sem; a zsidó csak messziről nézi és pénzért veszi meg a termesztményt mindeniktől." Az élesnyelvü megfigyelések sok kellemetlenséget okoztak a szerzőnek, aki egy későbbi, német nyelvű munkájában utalt is erre, megemlítve, hogy aki népére nézve sértőnek tart egy-egy megjegyzést, annak csak azt felelheti: „ha az erdő zöld, azért lehetnek benne nem zöld levelek is." S milyennek látta hazánkat néhány esztendővel később egy teljesen idegen, egy átutazó angol hölgy? Miss Pardoe munkája első részében tesz egy-két apró megjegyzést az ország lakóira, de összefoglalóan és a jellemzés igényével a XVII. fejezetben ír külön a magyarokról. Szerinte a magyar paraszt bátor, katonás és udvarias, mindamellett vérmérséklete „melankolikus". Az állatok szeretete jellemzi. A vadászatot az eke elébe helyezi, s jobban vonzza a tágas szteppén való lovaglás, mint a mezőgazdasági munka. Általában büszke nemzetére és annak ősi eredetére. A magyar vidéklakók - gondolom ezen a vidéki nemességet értette - nagyon vendégszeretők, kimértek, kérkedők, pompára és fényre vágynak. (Ugyanezt írta róluk a hadmérnök is.) Ugyanakkor egyenesek és nyíltak, becsületesség és bátorság jellemzi őket. Csaplovics, Johann von: Gemalde von Ungern. Pest, 1829. 7-9.o. 368