T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
Tolna városának települése a 18. században
az első nagy, földesúr elleni községi megmozdulás idején ennek a mezővárosnak már nemcsak belső tanácsa volt, hanem a bíróválasztásba aktívan beleszóló, 24 tagú un. külső tanácsa is. Ennek az ellenállásnak egyik szellemi vezetője a német nevű postamester volt, aki később, 1753-ban - a canonica visitatio tanúsága szerint az egyházi vagyont felügyelő világi bizottságnak egyik vezető tagja lett 52 A közösség egybekovácsolódott és végül is ez tette Tolnát eléggé erőssé ahhoz, hogy a századeleji teljes tönkremenetelből újra feléledjen. Ennek a mezővárosnak magyar lakosai - a sokáig élő hagyomány szerint - „ még a keresztesháborúk alkalmából maradtak itt", és német lakosai - mint láttuk - már a XVIII. század 20-as éveitől kezdtek betelepülni. Nemzetiségi ellentétekről nincs tudomásunk. A „rácz csata" óta, amely még a XVII-XVIII. század fordulóján itt lezajlott, majd az ellentét vissza-visszatérően jelentkezett egészen 1714-ig -, nem volt a város területén nemzeti villongás. S ez bizonyosan hozzájárult a belső fejlődéshez, amely végül is a század végére már egy 576 házban élő, 715 családot magába foglaló, 3531 főnyi népességű várossá tette. 54 Ekkor itt a lakosság megélhetésének már négy fő forrása volt: a mezőgazdaság, a szőlőművelés, a kézművesség és a vízi foglalatosság. 55 Az út, amelyet addig Tolna lakóinak meg kellett járniuk, nem nélkülözte a nehézségeket, az olykor áthidalhatatlannak tűnő nehéz problémákat. E múlt kutatása, feltárása megannyi izgalmas feladatot jelent a néprajz- és a történettudomány művelőinek egyaránt. S egyben erőt is ad. Az ősök küzdelmes útja biztatás a jelennek, hogy érdemes a jövőt építenie. TML. Közgyűlési iratok, 11:167. PPL, Canonica visitatio, 1753 (Tolna megyei kötet) 150.p. Pesthy Frigyes 1864. 315. p. Danyi Dezső - Dávid Zoltán, 1960. 192-193. p. TML, II. József-kori iratok. 3257/1788. (Glósz József szíves közlése.) 362
