T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A magyar királyi dohánygyár és Pécs kapcsolata (1909-1946)

akik 1925 nyarára felépülő városi házban ígértek 4 jövedéki tisztviselőnek két szoba-konyhás lakást. A Dohányjövedék egyidejűleg közölte a tisztviselők nevét a lakáshivatallal, akiket más dohánygyárakból helyez át Pécsre. A városi tanács azonban megtagadta a lakások kiutaltatását. Ismét a pécsi üzem beszüntetésével fenyegetőzik, a dohánygyár nem működhet vezető tisztviselők nélkül. Október végén már a munkaügyi és népjóléti miniszternek írnak ebben az ügyben, és ismét megkezdődik a „levél-háború" a város és a Dohányjövedék vezetői között. Pécs vezetői azzal védekeznek, hogy az épülő városi házak 22 lakására 154 jelentkező van, „különböző polgári közszolgálati ágazatokból" s ezeken kívül a katonaság is benyújtotta igényét tiszti és nős zenészek számára hat lakásra! A lakásügy széles hullámokat vetett, s e kérdés eljutott egészen a minisztertanácsig. A pécsi lakáshelyzet még ekkor is katasztrofális volt. A lakók rendszerint bérletátruházással (lelépéssel) adtak át lakásokat az igényjogosultaknak. A lakáshivatal alig vehetett igénybe egy-egy lakást, s ezek sem feleltek meg a kijelölt altisztek igényeinek, annyira nélkülöztek minden kényelmet. Végül két tisztet elhelyeztek nagy nehezen egy városi bérházban, a másik kettő továbbra is a dohánygyár területén lakott. 1926-ban kaphattak volna lakást az Irányi Dániel téren épült városi bérházban, de e lakások bére olyan magas volt, hogy a hivatalos lakbérpótlékra jócskán rá kellett volna fizetniük és ezt nem vállalhatták. 1927-ben oldódott meg végül is lakásügyük, amikor a Megyeri úton épült új városi bérházakban jutottak megfelelő bérű lakáshoz.

13 Ezzel a város és a Dohányjövedék csatája eldőlt, de ez nem a város és a dohánygyár vezetőinek csatája volt. Az utóbbiak, mint e város polgárai, jól látták Pécs vezetőinek nehéz helyzetét, de hivatali vezetőik ellenében nem tehettek semmit, a csatározások passzív szemlélői voltak csupán. Az újonnan felszerelt dohánygyár beépült ismét a város külső arculatába, alkalmazottai, munkásai pedig a város társadalmába. A város vezetői, ahol tudtak, ott segítettek a gyár érdekeinek előmozdításában. Ez figyelhető meg akkor, amikor 1936-ban a Dohányjövedék iparvágányt építtet a gyár részére. Ekkor épült a rendUo.41.cs

. 127-15 222 sz. 341