T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A külföldi iparosok beköltözésének hatása a gazdasági életre Magyarország dél-nyugati részén a 18. században

Utolsóként kell megemlítenünk a kő-, föld- és agyagipart, amelynek ebben a három mezővárosban és elsősorban Mohácson számos mestere élt. Agyagedényre, üvegre, korsóra itt is szükség volt. A kevés külföldön született mester közül az üvegesek érkeztek közvetlenül külföldről: Kaposvárra Bambergből, Tolnára sváb területről és Elzászból érkezett az összesen három üveges mester, innen hozták el mesterségük ismeretét. Ennek az iparágnak legjelentősebb mesterei az amforások voltak, akik a mohácsi híres fekete korsót állították elő ebben a mezővárosban. Ez itt született, a szükség hozta létre, és a legkedveltebb edény volt a hajósok és kereskedők körében, akik a jó hőszigetelő fekete kancsókban szállították az olajat és az egyéb folyékony árut a Dunán a messzi területekre. Ha össze akarjuk foglalni az előbb áttekintett konkrét adatainkat, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az ipar a XVIII. század második felében ezen a területen már nagyon sokszínű volt. Kb. 30-40 féle mesterségnek éltek itt mesterei, legényei, inasai és alkalmazott munkásai. Az egyes mesterségek művelői megőrizték vagy magukkal hozták - olykor távoli hazájukból - a mesterségbeli tudásukat, a gyakran iparos nemzedékek során kialakult szerszámkészletüket és kifejlődött készségüket. Mindezt azonban nem szabad túlbecsülnünk. A kézműiparosoknak az a szervezete és rendszere, a céhrendszer, amely a középkor óta Európában kialakult, az iparos legények vándorlása nem ismert országhatárokat a keresztény államok között. A török uralom alól felszabadult terület csak visszatért abba a kultúrkörbe, amelyből a török előrenyomulása erőszakkal kiszakította. Amit a messziről idejött mesterek erre a területre hoztak, miként a mag, amelyet a parasztok itt a „pihent" földbe elvetettek, meghozta a maga gyümölcsét. Az első telepesek nehéz küzdelmeit többszörösen megjutalmazta ez a föld, amelyen hamarosan felépültek az új telepesek és a régi lakosok otthonai. S békében éltek egymással a messziről hozott és az ott kialakított szokások, életfelfogás megőrzésével. FORRÁS: Világtörténet, 1995. Ősz-tél 26-35. p. Az e tanulmányhoz tartozó térképeket lásd a X. mellékletben 331