T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A külföldi iparosok beköltözésének hatása a gazdasági életre Magyarország dél-nyugati részén a 18. században

Frankoniából, Pfalzból, Hessenből stb. Mohácsra inkább a Habsburg-birodalomból: stájer és morva területekről települtek be építőipari mesterek, de jöttek az un. végekről, a Magyarországtól akkor elszakított katonai határőrvidékről is. A kaposvári cserepes pedig egyenesen Galliából, francia földről hozta el mesterségének fogásait. A mesterségükhöz szükséges nyersanyagot a környéken szerezték be, szerszámaikat nyilván maguk készítették, javították. Feltételezhető, hogy ezek ismertté és használatossá váltak ezen a területen is. Hasonlóképpen 50 %-on felüli volt a külföldön születettek aránya a faiparhoz tartozó mesterek körében. Az asztalos, a kerékgyártó, a kádár és az esztergályos a szőlőkkel beültetett határú mezővárosokban fontos iparos volt, közülük igen sokan érkeztek a határon kívülről. így pl. az egyetlen szobrász Sziléziából települt Tolnára, az egyik esztergályos pedig svájci születésű volt, míg egy asztalos Galliából, francia földről érkezett. A kerékgyártók többsége az Impérium, illetve Ausztria különböző tartományainak területéről költözött ezekbe a mezővárosokba. Mesterségbeli tudásukat hozták, a nyersanyagot a helybeli kereskedőktől szerezték be, akiket a környékbeli településeken tartott vásárokon kerestek meg. Az értékesebb faanyagot a Duna menti nagyobb települések vásárain szerezték be, a szálfenyőket a Dunán hozták le tutajosok. A később vegyiparnak nevezett iparágban ugyancsak magas a külföldről érkezett mesterek aránya (40 %). A kelmefestő már nagyrészt honfitársai öltözködési szokásait, a „divatot" szolgálta. Csak az-az érdekes, hogy nem a Fuldából érkezett német mester szerzi be külföldről a mesterségéhez szükséges festéket, ő helyben vásárolja meg azt ottani kereskedőktől. A tolnai „őslakos" megy el Budára és Bécsbe az akkoriban terjedni kezdő indigófestékért, a kékfestők alapanyagáért, 500 forintot is fizetve annak mázsájáért. Az ehhez az iparághoz tartozó két szappanfőző Tolnán már itt született, e „haza fiaiként" jegyezték fel. Két iparágban a külföldiek aránya csak hajszálnyi eltérést mutat: az élelmiszeripar mestereinek 34,6, a ruházati iparéinak 34,4 %-a született a magyar országhatárokon kívül. Mindkét iparág a kisebb zárt közösségek szokásaihoz kapcsolódik, akár az étkezési, akár a ruházkodási szokásokat, divatot vagy kultúrát tekintjük. Ehhez a távolról érkezettek nagyon ragaszkodtak, ezért is kívántak 328