T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A bosnyák ferences misszió szerepe Tolna XVIII. századi újratelepítésében és a ferences rend kisugárzása ugyanott a század végén

(dunaföldvári, mohácsi stb.) lakója lett. Már az 1786. évi leírásban megemlítették, hogy a tolnai zárdában levő 26 ferences közül 13 kihelyezett káplán volt. Az 1788. évi rendfeloszlatáskor a 19 páter közül 11 volt capellanus és csak nyolcan voltak a zárda törzslakói. E ferences káplánok közül néhányan egy-egy arisztokrata vagy középnemes családnál végeztek egyházi szolgálatot. így pl. Pfrogner Kapisztrán, aki a csehországi Égerből származott, negyven éven át az Apponyi család házi káplánja volt, a Perczel családnál pedig a XVIII-XIX. század fordulóján a tolnai ferencesek közül kettő volt, „urasági lelkész"28 A tolnai ferencesek tehát kétfelé is szolgáltak: egyrészt a nép között járva, azokat egészen közelről megismerve, adományaikból élve és szeretetet hirdetve és hordozva magukban, elsimíthatták a terület soknyelvű népei között felbukkanó ellentéteket. Másrészt a földesurak gyóntatójaként, azok „házi papjaként" helyes irányba terelhették tetteiket. Hatókörüknek sugara nem volt nagy, ha a területet nézzük, de mély, ha az emberi szíveket, indulatokat, gondolatokat és tetteket mérlegeljük. A XVIII. század egyike történelmünk legkeményebb időszakának, s hogy mégsem vált ez a keservek korszakává, abban nem kis része lehetett a délről érkező ferencesek szeretetszolgálatának. Ez végül is a Kelet és Nyugat ütköző pontjaként tette barátságos szigetté a soknyelvű, de egyszívű hazai településeinket. FORRÁS: Magyarok Kelet és Nyugat metszésvonalán. Esztergom, 1994. 56-66. p. FRICSY 1971. 43-46. p. Hivatkozik Tolna megyei községek História Domusaira, Winckler Mihály feljegyzéseire, Galambos Ferenc közléseire, stb. 320