T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A bosnyák ferences misszió szerepe Tolna XVIII. századi újratelepítésében és a ferences rend kisugárzása ugyanott a század végén

Érdemesnek látszik megvizsgálnunk koldulási útvonalukat, amely egyben jelzi azt a sugarat is, ahová a tolnai barátok személyesen eljuthattak, s ahol nyilván hatottak példájukkal: alázatosságukkal és békességet sugárzó, sok nyelvet értő emberi magatartásukkal. A leírás 28 települést jelölt meg kolduló helyükként, de az összegekkel felsorolt adakozóhelyek száma 12, és ezek közt van olyan település, mely az előző felsorolásban nem szerepel (Bonyhád, Hidvég és Higgy a puszta). A térképre tekintve a tolnai ferencesek "körzete" nagyrészt a völgységi járás területét ölelte fel, de kiterjedt a simontornyai és a földvári járás déli részeire is. A felsorolásban nem szereplő, de adakozó helységnevek már jelzik, hogy a ferencesek e terület más településein is megfordultak. Nyilvánvalóan csak a kifejezetten protestáns településeket kerülték el. A XVIII. század 80-as éveire a ferences rendház már Tolna oppidum egyik fontos központjává vált. Neki köszönhetően nemcsak a város plébánia templomának búcsúját tartották meg augusztus 15-én, hanem a ferenceseknél Szent Antal és Portiuncula ünnepén is tartottak búcsút, vásárral egybekötve, amelynek jövedelme a földesúré volt, teszi azonnal hozzá a városról szóló leírás készítője. Tolna történetét a XIX. század végén papírra vető plébános feljegyezte azt az anekdotát, amely szerint II. József meglátogatta ezt a mezővárost, s kérdésére a ferences gvardián azt a választ adta, hogy előbb a kolostort építik fel, aztán a templomot. Erre a császár mindkét épületet elvette tőlük. Ez nyilván rosszindulatú híresztelés volt. Azt azonban tudjuk, hogy a tolnai zárdát - ahol ifjakat nem tanítottak és plébánosi teendőket sem végeztek -, 1788. október 3án, a rendalapító assisi Szent Ferenc ünnepe előtti napon oszlatta fel II. József rendelete. A zárda épületegyüttese, valamint az ingóságok értéke a Vallásalap tulajdonába került. A sok fáradtsággal felépült templom és kolostor pedig katonai szerek és fegyverek raktárává vált. A templomi szereket átvitték a plébánia-templomba. PÉCSY József: Emlék-lapok Tolna mezőváros múltjából és jelenéből. Bp. 1896. 19. p. 318