T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A bosnyák ferences misszió szerepe Tolna XVIII. századi újratelepítésében és a ferences rend kisugárzása ugyanott a század végén

ben Nüssdorf Ferenc generális káplánja, azelőtt pedig tolnai „parochus" volt. A magyarosan Boszna-Argenta tartománybeliként említett ferences barátok azonban nem álltak meg Tolnán, hanem tovább mentek fel a Dunán: Pakson, Simontornyán, és Dunaföldváron is letelepültek. E három helyen, - a pécsi püspöktől is elismerten - a megalakuló plébániák vezetői lettek és mint ilyenek vettek részt az 1714-ben Pécsett tartott és már említett zsinaton.

5 Tolnán azonban ebben az esztendőben még nem volt plébánia. A város annyira elpusztult, hogy pl. az 1717-ben készült öszszeírás adatai szerint lakosai többnyire leszerelt katonák, akiknek semmijük sincsen, a magazinumból élnek, de a nagy forgalom miatt teljesen le vannak rongyolódva, hangzik az összeírás szövege. A szárazföldi és vízi, dunai útvonalon állandóan vonultak át ekkor Tolnán a legkülönbözőbb seregek, hiszen ebben az évben folyt Belgrád ostroma és történt meg bevétele. Tolna lakosai ide-oda menekültek, - amint ezt esküvel vallották utóbb az ott élők, - sokan átköltöztek Pest-, Pilis-, Solt vármegyébe vagy máshova, sokan pedig „nyomorúságosan elpusztultak." Ebben az időszakban: 1712-1723 között, Tolna új földesura Wallis gróf felmérést készíttetett az e településen letelepedettekről és az onnan eltávozottakról. A kép elszomorító: a szanaszét menekültek között volt aki Győrig futott, mások Pakson vagy a DunaTisza közén kerestek menedéket.

7 Utóbb Tolna több lakosa e területekről érkezett ide ismét. Egy peres iratban ránk maradt tanúvallomásból még azt is megtudjuk, hogy Érsekújvár török uralom alá kerülése alkalmával, annak „megvétele" után, a „Ráczság" fel4 FRICSY 1971. 9. oldalán hivatkozik Tolna megyei Levéltár (továbbiakban: TmL.) Megyegyűlési iratok 3:2. sz. iratra, amelyben Broderics prefektus peréről van szó, aki Tolnán lakott, postamester, utóbb pedig alispán volt. Az idézett adatok az ő leveléből származnak. 5 Josephus KOLLER: História Episcopatus Quinque-Ecclesiensis. h.n. 17721812. VII. 225-229. p. - PÉTERFFY, Carolus: Sacra Concilia Ecclesiae Rom. Cath. in Regno Hungáriáé celebrata. II. Posonii. 1742. 415-416. p. 6 TmL Összeírások (továbbiakban: Ö.) 271. sz. 7 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL), Festetics levéltár (továbbiakban: lt.) P. 234. III-A. 34. 311