T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
Rendhagyó válogatás egy életműből
mat. E nehéz időszak emlékére álljon itt az akkor feltárt anyagon alapuló egyik - később megjelentetett - előadásom (XV. melléklet). Mire e feladat végére értem, már ott volt a következő jó tanács. Egy „kutatási szünetben" az Országos Levéltárban összefutottam Niederhauser Emillel, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy indokolt esetben kutatási támogatást lehet kérni a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé alapítvány valamelyik szakalapítványától. Azonnal az jutott eszembe, hogy így elkezdhetném a bécsi anyag feldolgozását. Beadtam a pályázatot és azóta munkáimnak ez az alapítvány a finanszírozója lett: Megvolt a papír, az útiköltség, a toll és mindaz ami a kutatómunkához elengedhetetlenül szükséges. Ezt tanulmányok kiadásának egész sorával háláltam meg. S ez az alapítvány tette azt is lehetővé, hogy - már nyugdíjasán - elérhettem szakmai vágyaim csúcsát! Ide hosszú út vezetett. 1990-ben Leovenben - Heckenast Gusztáv szívességéből - korreferátumot tarthattam a Habsburg szekcióban a török utáni betelepülések tárgyköréből. Életemben nem felejtem el azokat a megdöbbent arcokat, amikor az ábrákon bemutattam, hogy honnan és milyen sokan települtek be - elsősorban nyugatról - új telepesek Magyarországba. Az volt a benyomásom, hogy a külföldi kollégák nagy része úgy vélte, hogy pl. a németek már eleve itt voltak a Kárpát-medencében, még a honfoglalás előtt! (Még szerencse, hogy Hitlernek ez nem jutott eszébe!) Veszedelmesnek éreztem ezt a teóriát és nagyon szorgalmaztam minden lehetséges fórumon, hogy ezekről a török utáni betelepülésekről legyen szekció a legközelebbi nemzetközi kongresszuson. A tolnai kutatásaim során gyönyörű és konkrét adatok tömege került elő. Végül - nem akadván más vállalkozó - a Dunatáji Népek Története szakalapítvány támogatásával én vállaltam el e szekció megszervezését, levezetését. Ennek két anyagát iktattam be a mellékletek XVI. a és b. darabjaként. Úgy éreztem akkor is, most is, hogy ha nem is volt átütő siker, maga a téma mindenképpen felhívta a figyelmet egy fontos tényre, amit nem fedhet el semmiféle hazugságáradat. Örömmel gondolok vissza az 1992-es esztendőre is. Az Intézet BAT Dohánygyár támogatását kapta meg és ezt - gáláns gesztussal - a gyár történetének megírásával kívánta viszonozni. Horváth Gyula igazgató megbízott ezzel a munkával. Nagyvonalú29