T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

mat. E nehéz időszak emlékére álljon itt az akkor feltárt anyagon alapuló egyik - később megjelentetett - előadásom (XV. melléklet). Mire e feladat végére értem, már ott volt a következő jó ta­nács. Egy „kutatási szünetben" az Országos Levéltárban összefu­tottam Niederhauser Emillel, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy indokolt esetben kutatási támogatást lehet kérni a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé alapítvány valamelyik szakalapítványától. Azonnal az jutott eszembe, hogy így elkezdhetném a bécsi anyag feldolgozását. Beadtam a pályázatot és azóta munkáimnak ez az alapítvány a finanszírozója lett: Megvolt a papír, az útiköltség, a toll és mindaz ami a kutatómunkához elengedhetetlenül szükséges. Ezt tanulmányok kiadásának egész sorával háláltam meg. S ez az alapítvány tette azt is lehetővé, hogy - már nyugdíjasán - elérhet­tem szakmai vágyaim csúcsát! Ide hosszú út vezetett. 1990-ben Leovenben - Heckenast Gusztáv szívességéből - korreferátumot tarthattam a Habsburg szekcióban a török utáni betelepülések tárgyköréből. Életemben nem felejtem el azokat a megdöbbent arcokat, amikor az ábrákon bemutattam, hogy honnan és milyen sokan települtek be - elsősor­ban nyugatról - új telepesek Magyarországba. Az volt a benyomá­som, hogy a külföldi kollégák nagy része úgy vélte, hogy pl. a né­metek már eleve itt voltak a Kárpát-medencében, még a honfogla­lás előtt! (Még szerencse, hogy Hitlernek ez nem jutott eszébe!) Veszedelmesnek éreztem ezt a teóriát és nagyon szorgalmaztam minden lehetséges fórumon, hogy ezekről a török utáni betelepülé­sekről legyen szekció a legközelebbi nemzetközi kongresszuson. A tolnai kutatásaim során gyönyörű és konkrét adatok tömege került elő. Végül - nem akadván más vállalkozó - a Dunatáji Népek Tör­ténete szakalapítvány támogatásával én vállaltam el e szekció meg­szervezését, levezetését. Ennek két anyagát iktattam be a mellékle­tek XVI. a és b. darabjaként. Úgy éreztem akkor is, most is, hogy ha nem is volt átütő siker, maga a téma mindenképpen felhívta a fi­gyelmet egy fontos tényre, amit nem fedhet el semmiféle hazugság­áradat. Örömmel gondolok vissza az 1992-es esztendőre is. Az In­tézet BAT Dohánygyár támogatását kapta meg és ezt - gáláns gesztussal - a gyár történetének megírásával kívánta viszonozni. Horváth Gyula igazgató megbízott ezzel a munkával. Nagyvonalú­29

Next

/
Oldalképek
Tartalom