T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A település hálózat változása és ennek okai a Dél-Dunántúlon (1850-1914)

szén a falvakban „idegenek" jöttek, s a falvak lakói mindig hozzátesznek valamit a település jellegéhez. Mint ahogyan azt is meg kell említenünk, hogy a századforduló óta átalakuló Balaton-parti részek az ottani lakosság összetételét is módosították, átalakították. A Balatonnak és népének jó ismerője, a néprajztudós Jankó János hívta fel a figyelmet arra, hogy a Balaton-parton élő halászok és régi lakosok közül sokan elköltözni vagy kivándorolni kényszerültek a halászat módjának megváltozásával, és helyükbe élelmesebb, elsősorban az idegenforgalomra hangsúlyt helyező vállalkozó kedvű új lakosok költöztek.

60 Dél-Dunántúl területén - a térképek és a statisztikai adatok tanúsága szerint - 1850 és 1914 között a településhálózat egészében mélyreható változások nem voltak. A mezővárosi hálózatot egy újabb közigazgatási hálózat váltotta fel, de lényegében ez nagyon sok régi, még a feudalizmusba nyúló gazdasági és társadalmi elemet hordozott magában. A nagy uradalmak cseléd-világa a maga konzervativizmusával alig különbözött a jobbágy világ kiszolgáltatottságban élő falu-hálózatától. A hálózat tehát nem változott nagyot, de az elemei, a települések zöme igen. Vasúti központok és kulturális központok bontakoztak ki a régi kereten belül, vagy azt kitágítva, ipartelepek jöttek létre uradalmak területén és városok peremén. Vasútvonalak épültek a hajdani postautak nyomvonalán, vagy attól távol. A hajdani jobbágy településekből lassan eltűntek az uradalmi házak, a felszabadult város, község már semmivel sem tartozott a földesúrnak, a majorságokba helyeződött át a gazdálkodás súlypontja. A településekben e helyett - nagyságuktól függően bankok, szövetkezetek, iskolák épültek, a sáros utcákat rendezettebb sétányok és rendben tartott utak váltották fel, s egyre több lett az emeletes ház. Ebben az időszakban már nem a védekezés a községek első reflexe, hanem az ügyes közös gazdálkodás, a közös javak és gondok jobb elosztására törekvés. Ezt részben elősegítik a korszerű közigazgatási törvények is,

61 de főként a községi önkorJankó János: A Balaton melléki lakosság néprajza. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. Budapest, 1892. III. köt. Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Budapest, 1976. 125. és köv. p. 285