T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

tet. Ez vált a Regionális Kutatások Központja alapintézményévé, amelynek hatásköre kiterjedt a Budapesten, Kecskeméten, Békéscsabán, majd Miskolcon és Győrben létesült - hasonló feladatokat ellátó - intézetekre. Ez valóban szenzáció volt: egy vidéki intézet vált egy országos „hálózat" bázisává! Mennyire örült volna ennek az alapító igazgató: Szabó Pál Zoltán! Az Intézetben évek óta működő Közlemények sorozat mellett új folyóirat létesült: Tér és Társadalom címmel. Ebbe a négy dél-dunántúli megye központjáról terveztem tanulmányt írni, de csak a Pécs századfordulói helyzetéről jelent meg egy kis közlemény az 1987. évi egyik számban, a Kaposvárról és Szekszárdról írott hasonló cikk az illetékes megyék folyóiratában jelent meg, évekkel később. Ebben az időben teljesedtek ki azok a helytörténeti munkálkodások, amelyek az Intézet munkájával, célkitűzéseivel harmonizáltak. így születtek meg a Marcali, Boglárlelle, Siófok, Nagykanizsa történetének - általában a dualizmus időszakával foglalkozó - fejezetei. A Balaton melletti települések történetének megírását Reöthy Ferenc, a honismereti mozgalom egyik tehetséges vezetője szorgalmazta. Az ő szervezésében készült, de a nehéz anyagi körülmények miatt kiadatlanul maradt Nagycsepely történetét a most készülő Somogy megye múltjából kötetben adják ki. Ezt a munkát Reöthy Ferenc emlékének szentelem. Ez az évtized viharos gyorsasággal rohant el. 1983-ban férjhez ment a lányunk, 1984-ben megnősült a fiunk. Jöttek az unokák és velük az öröm és a gond. Tartozom az igazságnak azzal, hogy feljegyezzem: több volt az öröm mint a gond. Mindketten jól választottak házastársat. 1984-ben meghalt Babics András. Csendesen ment el, de munkája mélyen beleépült az Intézet alapkövébe. Ennek az időszaknak egyik legnagyobb szakmai örömét az 1987-ben kapott második Collégium Hungaricum ösztöndíj adta, amely lehetővé tette azt, hogy az előző bécsi ösztöndíjas utam kutatását befejezhessem. Egy 1810-12-ben keletkezett országleírás Dunántúlra vonatkozó anyagát sikerült megtalálnom még 1982ben. Varga János, az Országos Levéltár főigazgatója, évfolyamtársam tette lehetővé ennek az anyagnak filmen történő elhozását. Ez óriási anyag, nem is remélhettem, hogy aktív dolgozóként, egyéb természetű feladatokkal ellátva, ezt azonnal feldolgozhassam. 26