T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

200 éves a Simontornyai Bőrgyár

Simontornya is kapott vasútállomást. Ez pedig döntő tényező volt az ipari üzemek fejlődése szempontjából. A munkaerő megszerzése sem jelentett komolyabb gondot ekkor Simontornyán, hiszen az 1786-ban még 257 házból álló mezőváros 1881-ben már 419 házat számláló nagyközséggé lett, amelynek 2823 lakosa volt.

27 Minden feltétele megvolt tehát a tímárüzem kibővítésének. Már 1875-ben új épületszárnnyal egészítették ki a régi épületet, amelynek egyik fele légfütéses szárító, a másik pedig festőés kikészítőműhely lett. Fried Bernát két fia: Móric és Vilmos ekkor már tevékenyen részt vett az üzem irányításában. Móric kísérletező ember volt, az 1870-es években a vízimalmok elve szerint a Sió vizének nyomását vízszivattyúzásra próbálta felhasználni, de kísérlete nem járt eredménnyel. Vilmos gépek beszerzésére törekedett.

28 A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1882. évi jelentésében Fried Bernát Simontornyán lévő üzemét „gyárszerű tímárüzletként" emlegette, és a két pécsi bőrgyárral együtt tárgyalta. E jelentés utalt arra is, hogy a kerületben élő csizmadiák, szíjgyártók, bocskorosok és cipészek a bőröket az e területen élő tímároktól vásárolták, s csupán a boltot tartó cipészek szerezték be osztrák gyáraktól bőrszükségletüket. A finomabb bőráru behozatala mindamellett jelentős volt. A kamara bőrgyárosai és tímárai csakis a közönséges puha- és talpbőrök előállítását végezték, mert csak ezek állták a versenyt a külföldi bőrökkel.

29 Ezt a lemaradást a világ bőriparának gyors fejlődése okozta. Az 1870-es, 1880-as években ugyanis a bőriparban szinte forradalom ment végbe. Nemcsak a közlekedés és szállítás formája változott meg a vasút megjelenésével, nemcsak az egyes helyi piacok Ruzitska Lajos: A magyar vasútépítés története 1914-ig. KÖZDOK. Bp., 1964. A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás fő eredményei megyék és községek szerint részletezve. Bp., 1882. II. köt. 295. p. - Az 1871. XVIII. t. c. alapján megszűntek a mezővárosok, ekkor vált Simontornya nagyközséggé. A bőrgyár története. 6. p. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a kerületét képező Baranya, Somogy és Tolna megyének, továbbá Pécs sz. kir. városnak általános gazdasági, kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyairól 1882-ben. Pécs, 1883. 114118. p. 222