T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
200 éves a Simontornyai Bőrgyár
használni. A bér fejében a tímármester tartozott az uradalom elhullott lovainak és marháinak bőrét kikészíteni. Mi tette ezt a területet különösen alkalmassá arra, hogy ott tímármühely létesüljön? Elsősorban az, hogy a nyersanyag biztosított volt. S itt nemcsak az uradalom - már említett - elhullott vagy levágott állatainak bőrére számíthatott a tímár, hanem - mint láttuk - a marhakereskedelem egyik útja is Simontornyán vezetett át már a középkortól kezdve. A hagyományos utak pedig - a vasút felépítéséig - nemigen változtak. Nyilván a hosszú út során elhullott vagy továbbvitelre alkalmatlanná vált állat is több akadt, s ezek bőrének kikészítése szintén a tímárokra várt. Amellett Simontornya egy vidék gazdasági csereközpontja is volt, hiszen 1377-től már országos vásártartó hely. Ugyanakkor a Völgység legészakibb pontjaként - különösen a vizek szabályozása után - kiváló állattenyésztő hely lett. Az 1840-es években a környéken folyó lótenyésztés sikeréről ad hírt a kortárs Fényes Elek ismertető munkája. Az 1850-es években pedig már a Simontornya környékén található merinói juhok számára készített „roppant aklok"-ró\ tesz említést ugyanő a földrajzi lexikonában. A régi várat pedig - nyilván nem véletlenül - a néphumor „göbölyakol"'-ként emlegette, ami a szarvasmarha-tenyésztés fejlettségére enged következtetni. A bőr cserzéséhez azonban cserzőanyagra is szükség volt, s az akkor e célra használt gubacs bőven termett a Simontornya körül fekvő erdőségekben. De ha történetesen kevésnek bizonyult, akkor a Felvidékről a Dunán át könnyen leszállították Dunaföldvárig, ahonnan szekereken hozták tovább Simontornyára. 8 Fried-bőrgyár 150 éves jubileuma. In: Magyar Bőripar egyesítve a Bőriparral. Szaklap. 1930. 42. sz. jún. 21. 4. p. - (Továbbiakban: A bőrgyár történte.)- Kiss i:m. 247. p. Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pest. 1841. I. köt. 299., 312. I. - Uő.: Magyaroszág geographiai szótára. Pest, 1851. III. köt. 29-30. p. Kogutowicz Károly: Dunántúl és Kisalföld írásban és képben. Szeged, 1930. II. köt. 147-161. p. A bőrgyár története. 4. p. - A Duna vize az 1790-es években - Vályi András tudósítása szerint - három óra járásra volt Simontornyától, úgy, hogy annak lakosai „vagyonjaikat jól eladhattyák". (Vályi András: Magyar országnak leírása. Budán, 1799. III. köt. 261. p.) 215
