T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Szigetvár a kapitalizmus kezdetén

XI. Szigetvár a kapitalizmus kezdetén A Zselic érdekes, különleges tájegységét, térképen is elkülöníthető, megyehatárokat átszelő régióját két város határolja: Szigetvár és Kaposvár. Mindkettő már a korai időktől oppidum, mezőváros, vagyis egy vidék árucsereközpontja, forgalmasabb és nagyobb települése. Nyilvánvaló, hogy vonzó hatása nemcsak az árucsere szempontjából volt lényeges, hanem olykor a megélhetésnek a paraszti életformától eltérő módja is hatást gyakorolt a környező táj lakóira. A két város fejlődése eltérő vonásokat mutat. Szigetvár a török uralom alól történt fölszabadulása után városias jellege miatt került az akkor „városfalán" Somogy megyéhez. A XVIII. században a megye egyik empóriuma volt. Somogy egyetlen megyei postaútja is Szigetváron haladt át Pécs és Kanizsa felé, úgyhogy Kaposvár joggal tekinthette sikeres versenytársának ezt a várost.

1 Vályi András lexikonában Szigetvár a XVIII. sz. végén jelentékeny településként szerepel, ahol a fölsorolt nevezetesebb épületek között találunk egy városházat és „némely piatz körül lévő épületekkel. A postán kívül sóház is volt a városban. „Külső Városai népesek - írja a lexikon -, határja jó termésű, s vagyonnyai is középszerűek, vásárjai népesek". Ez volt a város külső képe a XVIII. sz. végén. Jelentősége akkor sem csökkent környezete, az őt körülvevő táj és népe szempontjából, amikor már nem a vár és a katonaság, hanem a gazdasági élet föllendítését elősegítő iparosok, kereskedők, utóbb gyárak és munkásaik kezdtek új vonásokat rajzolni a hajdankor arculatára. Nem közömbös tehát számunkra, hogy a Zselicnek ez az egyik kapuja: Szigetvár miként jutott át a feudalizmus időszakából a kapitalizmusba, s miként kezdhette meg a feudális kötöttségektől mentes új életét. 1 Németh Béla: Szigetvár története. Pécs, 1903. 337-338. p. 2 Vályi András: Magyar országnak leírása. Buda. 1799. III. köt. 406-409. p. 197