T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A parasztság életútja Dél-Dunántúlon a jobbágyfelszabadítás után

ipari városban a fuvarosoknak a munkásokkal történő beszélgetése révén stb. - jutott el az eddig elzárt falvak és puszták lakóihoz, akik elérkezettnek látták az időt arra, hogy helyzetükön javítsanak. Ha a korabeli sajtó híradásait olvassuk, akkor egy nagyméretű agrárproletár-mozgalom körvonalait látjuk kibontakozni. A sztrájkok hajdani résztvevői, akik közül még néhánnyal évekkel ezelőtt beszélhettem - elmondották, amiről egyébként a korabeli sajtó is hírt adott, - hogy több, százas csoportokban meneteltek az országutakon, hogy „megmondják az uraságnak akaratukat", s közben ezt énekelték: „Legyen kérges annak is a tenyere, aki miatt nincs a népnek kenyere " Levéltárakban sietve firkantott, rendszerint német nyelvű cédulák a katonaság vezénylő tisztjeitől és sürgönyök tömege a földbirtokosoktól, közigazgatási közegektől hirdeti, hogy a közigazgatási hatóság és a kirendelt katonaság komolyan vette ezt az eddig még soha nem tapasztalt óriási munka-megtagadási hullámot, amely teljesen eltért az eddigi megmozdulásoktól. A századvég alföldi parasztmozgalmak résztvevői fanatikusak voltak, elszántak, akik nem riadtak vissza a vértől, sőt szinte kiprovokálták azt. A korszak egyik legjobb ismerője, Hanák Péter ezt írta ezekről a mozgalmakról, melyeket széles körben végzett néprajzi gyűjtésben felszínre hozott adatok révén pszichikailag is elemzett: ,Amíg a szociáldemokrata pártban a mozgalmi szimbólum a közösségi összetartozás, a felismerés, illetve az elkülönülés jelzésére szolgált, az egalitárius (egyenlőségre törekvő) agrármozgalmakban a zászló magát a mozgalmat, vörös színe a vért jelentette, amelynek a harc extatikus pillanataiban az áldozat bizonyságaként valóságosan folynia kellett, a kasza sem jelkép volt, hanem szerszám is, fegyver is egyszerre." Ennek a dél-dunántúli mozgalomnak a jellege más, bár átütő ereje legalább olyan nagy. A sztrájkolok azt a taktikát választották, hogy nem lázongtak, nem kerestek okot az összetűzésre, nagyon ritkán szónokoltak, - csak éppen nem dolgoztak. Keresték egymással a kapcsolatot, ezért meneteltek százas csoportokban tanyáról-tanyára, de kerültek minden összetűzést, minden összeütközést. Adataink vannak arra, hogy éjszaka temetőkben tartották 152