T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A parasztság életútja Dél-Dunántúlon a jobbágyfelszabadítás után

emlékétől, és hogyan értek el a munkásösszefogás gondolatáig? S itt egy pszichikai mozzanatra kell gondolnunk, egy olyan eseményre, amely sorsdöntővé vált, ha nem is egy egész osztály, de annak jelentős tömegei, azok magatartása szempontjából. Legyen szabad megint csak Somogy megyéből vennem a példát, bár nyilván hasonló folyamatok, ha nem is olyan nagy erővel és hevesen, a többi, dél-dunántúli megyében is lejátszódtak. 1869-ban vagyunk, az ország az első nagy képviselőválasztásra készül. Az országgyűlési választások elsősorban a politikai nézetek csatáját jelentik, de tudott dolog, hogy a politika nem választható szét a gazdasági és társadalmi törekvésektől. Előző esztendőben Somogy megyében is, mint szerte az egész országban, un. demokrata körök alakultak, amelyek az 1848-ban kivívott közjogi politikát akarták szolgálni, de éppen Somogyban adtak hangot annak is, hogy ezt a demokráciát szociális téren is érvényesíteni kell. A demokrata köröket, amelyek nagy népszerűségre tettek szert, 1868 nyarán a kormány feloszlatta. Ezen a nyáron a termés sem volt jó, az aratómunkásoknak, akiknek a bérét főként a termésrész adta, - alig volt érdemes dolgoznia, mert előfordult, hogy nehéz, 20-24 napi munka után alig kapott valamit, sőt eladósodott. Ebben az évben fordult először elő, hogy napszámosok és aratók nagyobb számban megtagadták a munkát Dunántúlon. Gróf Széchenyi panaszolta a Somogy című újságba: ,J\4ost már nem kell Londonig menni, találunk megyénkben is elég stricket" Ilyen hangulatban indult meg a választási agitáció az 1869 tavaszára kitűzött követ választásokra. Hamarosan jelentkezik a szolgabírói és egyéb jelentésekben egy új mozzanat: a nép körében „communisztikus" törekvések léptek fel, a földet akarják felosztani. A „nem választód, a „szegénység" - ahogy őket nevezték - a baloldalt, a 48-as pártot támogatja, azt remélve, hogy az számára az 1848-ban megkezdett földhöz juttatás tovább folytatását hozza majd. Ugyanakkor a főszolgabírói jelentésekben már az is felbukkan, hogy a „communisztikus izgatás" a heti vásárok alkalmával „a kézművesek és a nép közötti érintkezés esetére vezethető vissza", s ezek „a communisztikus eszmék a polgárok által lakott községek mindegyikében", minden 150