T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A tőkés iparfejlődés Dél-Dunántúlon az első világháború előtt

az élelmiszeripar. Tolna és Zala megyékben is a ruházati ipar üzemeinek a száma a legnagyobb, de ezt az élelmiszeripar és fonószövőipar üzemei követik. A kő-, a föld-, és agyagipar még háttérbe szorult, a kisebb piac ellátására elegendő volt néhány téglagyár és fazekasműhely, amelyet a nyersanyaglelőhelyek mellett találunk. A munkáslétszám azonban ebben az iparágban a legnagyobb, bár az is kétségtelen, hogy ez csak idénymunka volt, hiszen télen a téglagyárak kapui bezártak és a kőbányákban is nagyrészt szünetelt a munka. A kamarai jelentés szerint tehát az iparral foglalkozók száma 1876-ban Dél-Dunántúlon 39445, amely több mint 11 ezerrel kevesebb mint amennyit az 1870. évi népszámlálásban az „ipar- és kézmű összesen " rovatban megjelöltek, s több mint 20 ezerrel kevesebb az 1881. évi népszámlálás ipari keresőinél. Itt azonban nemcsak a számbeli eltérés figyelemre méltó, hanem egy konkrét átrétegződési folyamatnak is tanúi vagyunk. 1883-ban a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamra - immár kiválva a Soproni Kamarából és csak Baranya, Somogy és Tolna megyére korlátozva működését kiadta a földművelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszterhez intézett jelentését. Eszerint e három megye területén 1870 és 1881 között az iparral foglalkozó önálló vállalkozók száma 3619-el szaporodott, viszont a munkások száma több mint 16 ezerrel csökkent. A korlátlan iparszabadság „káros következményeként" említi ez a jelentés azt, hogy önálló ipari vállalkozó több mint a segéd, a napszámos, a tanonc és a családi kisegítő együtt. Ugyanakkor egy olyan jelenségre is felhívja a figyelmet, amely megkérdőjelezi a népszámlálások adatainak kritikátlan használatát, és egyben magyarázatot is ad az előbb említett iparosok számában mutatkozó eltérésekre. Az 1881. évi népszámláláskor ugyanis a pécsi kamara területén 23 532 önálló iparost írtak össze, az 1881. évi adókimutatás szerint viszont az I. és III. kereseti osztályban mindössze 14 348 önálló iparost vettek fel. 9 184-en tehát, akik a népszámláláskor iparosnak vallották magukat - mert valóban váltottak iparhatósági igazolványt - csak mellékesen foglalkozhattak iparral, abból 8 Lásd az 1. jegyzetben idézett 1870 és 1881. évi népszámlálás kötetet. 1870ben az ipari kézmüvei foglalkozók száma a négy megyében: 50982 (263., 281., 287., 293. p. adatainak összesítése), az 1881. évi adat: 60996 (748., 756., 760. p. adatai alapján). 127