T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

lannak érezte, amit róluk mondottam. Az ülést vezető elnök az én igazamat akarta erősítgetni, de én leintettem őt, mert éreztem, hogy annak az idős és a mozgalom történetével foglalkozó kollégának ott és akkor igaza volt. A Pécsre történő visszautazásom után pedig bementem Babics Andráshoz és megmondtam neki, hogy többé nem szeretnék mozgalomtörténeti kérdésekkel foglalkozni, mert azokban túl sok a bizonytalansági tényező. Ezt ő elfogadta, s nem is bízott meg többé ilyen kérdések kutatásával. Ez 1954-ben történt, amikor már komolyan szó volt arról, hogy az Intézetet átveszi a Tudományos Akadémia, és egyébként is új témákat kellett választani. Az előző témám lezárásaként ebbe a gyűjteménybe felvettem egy későbbi (1986-ban) Orosházán tartott előadásom szövegét, amely önmagában is mutatja, hogy ez a téma mindig is közel állt hozzám, falusi gyerekhez (II). Visszatérve 1954-hez, a témák elosztásához, meg kell mondanom, hogy az Intézet akkori tudományos profiljának kialakításában a „tudományos hasznosság" igen nagy szerepet játszott. Babics András nagyszerű főnök volt és invenciózus ember. Azt tanácsolta Rúzsás Lajosnak és nekem, hogy a mezőgazdaság történetének kérdéseivel foglalkozzunk, mert erre van most igény, s ezzel kevesen foglalkoznak. S ekkor az a döntés született, hogy Rúzsás Lajos foglalkozzék Baranya megye agrárkérdéseivel, s én kutassak Somogy megyében. Ezt boldogan vállaltam nagyrészt azért, mert édesanyám még ott lakott, és így mindig hazamehettem, ha a kaposvári levéltárban kutattam. Időközben jöttem rá arra, hogy milyen mérhetetlenül gazdag a Somogy megyei Levéltár agráranyagban, s az is kiderült - miután áttanulmányoztam a nagy elődök müveit, tanáromnak: Domanovszky Sándornak útmutatásait, tanítványai alkotásait -, hogy meg kell tanulnom a mezőgazdaság gyakorlati „oldalát", el kell sajátítanom az agrártudnivalókat. 1954 őszén felvételi vizsgát tettem, majd - nem kis fáradsággal - az év őszétől elvégeztem az Agrártudományi Egyetem agrárközgazdász szakának két, gyakorlati alapismereteket, de főképpen elméleti „eligazítást" nyújtó négy szemeszterét. Félévenként jártam részint a Villányi útra, részint Gödöllőre vizsgázni, és tanultam az állattant, a növénytant, géptant stb. igen lelkesen, változó eredménnyel. Egyegy vizsga közötti szünetben pedig felkerestem egykori professzoromat, Kosáry Domokost, aki ez időben száműzetéseinek egyikét 12