Fenyvesi László: Tolna megye középkori történetéhez kapcsolódó oklevelek regesztái 1009-1541 - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 8. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

XIV.század: 92-431. oklevél regesztája

Tolna vármegye nemesi közhatóságának bizonyságlevele arról, hogy megbízásuk nyomán Illés fia János X. 3-án kivizsgálta János vránai perjel officialisának /tiszttartójának/, Ganth-i Miklós fia Györgynek kérésére a székesfehérvári keresztesek ellen és kárára a Tolna megyei Fad birtokon elkövetett hatalmaskodást, melyet Hrazkői Simon fia Balázs deák követett el a társaival. /Eredeti, teljes szövegű, papír oklevél, 3 gyürüspecséttel a hátlapján/. [Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt , Szekszárd, 1998. Kiadta a Wosinsky Mór Múzeum 108 p. „Harazty Simon fia Balázs deák és a meg nem nevezett szolgabírák tanúsítják, hogy János vránai perjel GANTH-i officiálisa, Miklós fia György ura és afehárvári keresztes konvent nevében előadta : a fehérvári káptalan mintegy öt évvel ezelőtt a [vránai]perjel FAD-i részbirtokán minden csütörtökönként megrendezni szokott vásárt áttelepítette a saját birtokrészébe, ahol ilyet sohasem tartottak. A magistrátus kiküldte lilás fia János szolgabírót, aki visszatérvén előadta: október 3-án nyíltan és lopva nyomozván megállapította, hogy a fenti előadás mindenben megfelel a valóságnak". 260. Tholnawar mellett, 1381. X. 11. /12. Die fers II. post Michaelis arch./ MOL. Q. 73., Dl. 92.656. /Régi: Festetics cs. lt./ Garai Miklós nádor, a kunok bírája bizonyságlevele: előadja, hogy a Tolna megyei nemesség és a birtokosok részére Tolnavár falu mellett megtartott nádori közgyűlésén személyesen eléje járult Nana-i Jakab fia János. Nevezett elpanaszolta, hogy a teljes jogon általa örökölt, Tolna megyei Gergenzegh nevű possessioját a Tolnavárban lakó királyi népek és hospesek elfoglalták tőle és jelenleg is jogatlanul használják ezt. Erről eskü alatt bizonyságot tettek Tolna vármegye alispánja, szolgabírái és esküdt ülnökei is, hogy jogos nevezett panasza. /Átírta a kalocsai káptalan 1392. I. 6-án, ezt hiteles, pecsétes másolatban kiadta a pozsonyi káptalan 1745-ben/. 132