Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

Másutt már idéztem Mérey Mihály 1711-ben kelt, s a szerémségi Sisatovac kolostorba címezett levelét, melyben a kalugyereket a visszatérésre ösztönzi. Hasonlóképpen gondolkodott sok már tolnai földeúr. Kersnarich Mihály soproni polgármester, aki 1702-ben a kétezer forinttos „jus armorum" lefizetése után a fiúágon kihalt Bosnyák Tamás tolnai, anyavári (sártornyai) uradalmát I. Lipóttól adományként megkapta, bizalmas emberétől: Virág Ferenctől Decsről azt a tudósítást kapta, hogy: „a Ráczok már voltak nála...meghívta, hogy bízvást csak följöjjenek.megegyeznek. Véméndiek mind hazajöttek, úgy a czikóiak is és a többiek is megjönnek...a Szekszárdi Apátúrságra sokan szállottak, úgymint az pusztákra..." 183 A Tolna Megyei Levéltár polgári peres iratai közül néhány határmegállapító irattal kívánjuk illusztrálni az 1730-es években is még a török időkre emlékező rácok ismeretanyagát. Zomba határperében Petar Patacsin (Szlavónia), kb. 50 éves tanúsítja, hogy ő régi kétyi lakos, annak idején a falu szekerével résztvett a török követ Tolna megyei áthaladásakor. - A szintén szlavóniai, kb. 65 évesnek még az öregapja is Puszta Pélen született, Jankovczinak hívják. Onnan is vette a nevét, amikor kitört a kuruc háború. Jól emlékszik, hogy a háború kitörése előtt két évvel jutott Monaszterly generális Tevel birtokához. - A harmadik tanú, a 65 éves Kurta János, jelenleg (1734-ben) a szlavóniai Vinkovcziban lakik, Grábócon lakott a török világ után, a kakasdi hegyen volt a szőleje, Janyán méheket tartott. Jól ismerte Monaszterly generális ispánját, Palkót. 184 A következő perirat szintén Zombára vezeti az olvasót. Megtudjuk, hogy Monaszterly generálisnak mettől meddig tartott a birtoka. Milivoj Medinaczot a szerémségi Vukovárból idézték Zombára, hogy segítsen mint valamikori medinai lakos - a határkérdésben. - A Bács megyei Karavukból ide idézett Ninko Peics Palánkon „jött a világra", a kuruc háborúban Sirmiumban Csakovácra ment lakni, a háborúság után „gyütt vissza lakni Palánkra", ahol immár másodszor lakott harmadfél évig, onnan Agárdra ment lakni, ott töltött hat évet. A per 6. tanúja 1735-ben a Baranya megyei Véménden lakik. Egyébként a Bonyhád melletti Börzsönyben született rác szülők gyermekeként, emlékezet szerint a török-tatár seregek Bécs alá vonulása évében (1683), majd 12 éves koráig Grábócon élt szüleivel. Felnőve Monaszterly generális katonája lett. Egy valaha Harcon élő, később ,, Grábóczi régi szakálos ember is, Blagoje Szremácz nevű is mutatta a határokat." A 8. tanú, a 63 éves dunaszekcsői Rakics Sztojak azt állítja, hogy bátyja 105 évet ért meg,s vele járt Janyára és Palánkra. Janya puszta a mai Harc község része volt, TMÖL XDI./8. A Perczel család iratai m/5, k. 43.okl. TMÖL Processus civilis, 1734. szeptember 23. 93