Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

pedig mindnyájan magyarosan viselik magokat, és a magyar nyelvet értik és beszélik is. " 17 II. A Nagy Szerb Költözés, avagy Vonulás, illetve Vándorlás 1690-ben 1. Monaszterly Ádám fogadja III. Csernovics Arzén ipeki pátriárkát Monaszterly János, I. Lipót által kinevezett rác alvajda (vicevojvoda) fogadja az országhatáron a pátriárkát és kb. 800 szerb elő­kelőt s Budára vezeti őket. A tömeg egyelőre a végeken marad. Monaszterly ősei 1508-1525 között költöztek be hazánkba Monasztirból. Ráckevei tartózkodásukat - sok szerb családdal együtt ­1655-ben felváltották Komárommal (mások Győrrel). 1688-ban sokan visszaköltöztek Ráckevére, ahonnan újabb száz év múlva a szerzetesek Grábócra települtek, de Monaszterly János Komáromban maradt. A császár érdemei elismeréséül egyrészt megerősítette a rácok alvajdai tisztségében, másrészt 1701. augusztus 18-án kelt adományle­velével birtokokat adott neki Tolna megyében: „ in Ansehung derén von dem Raitzischen Viceductorem Johann Monasterly Uns von Jugend auf in allén sich ereigneten, insondernheit aber bei der denkwürdigen Schlacht zu Salankement" (figyelemmel mindazon érdemekre, melyeket Monaszetrly János a rácok alvajdája ifjú kora óta, kiváltképp az emléke­zetes szalánkeméni ütközetben szerzett). Egyébként Monaszterly és a szerbek vitézségét a máskülönben fukar szerb krónikák is megörökítették. Monaszterly, természetesen más csatatereken is szerzett hadiérdemet, többek közt Nagyvárad 1692. évi visszafoglalásánál. Monaszterlynek sok gondja volt az élelemben és zsoldban szűkölkö­dő szerb katonákkal. Az 1692-1693 telén Baján székelő alvajda parancs­ba kapta a rabló katonák megbüntetését, néha kivégzését is.Bécs azonban védelmébe vette a renitenseket. Az 1699. január 26-án megkötött karlócai béke után immár nem volt szükség Monaszterly szerb miliciájára. Hogy távoltartsák a pátriárkától, katonai érdemeiért Tolna megyében 1701. augusztus 18-án 12 pusztát kapott. Felvette a „de Kápolna" előnevet (ma: Tengelic része). A pátri­árkát eltávolították a Délvidékről és Szentendrét jelölték ki neki székhe­lyül, és Kollonics bíbornok a magára maradt szerbségre rávetette magát, hogy az 1690. évi kudarcba fulladt vallási unióra szorítsa őket. Egyed... 216.p./3.j. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom