Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)
Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5
A Szilváskert a kolostor közelében 935 fából állt. Ebből egyedül a temetőben 473 darabot számláltak. Nem csodálhatjuk, hogy az előző évből 57 akó pálinka volt a pincében. A leltár 12 db egyenként 180 akó űrtartalmú boroshordót vesz nyilvántartásba, ezen kívül 4 darab „kishordó" is szerepel. Valószínűleg ezek sem csupán néhány akósak. A nyilvántartási áruk alapján egyenként 12 akósak lehettek. Az előző évről (s talán még korábbról is) száz akó vörösbor volt a kolostor pincéjében. Az 1826. évben szokatlanul kevés igásjószágot és tehenet tarthattak (4-4 ló, ökör, tehén). Viszont 58 sertés, 20 malac, ezen kívül 66 birka és 29 bárány volt a gazdaságban. Ennek megfelelően az éléskamrában kétéves szalonnából 40 font, s ennél is több az előző évi készlet. A száraz sertéshúsból 30 fontot, sertés- és tehénzsírból 70 iccét (56 liter) vettek fel a leltárba. A szállítóeszközökből mindössze l-l fiákkert, lovaskocsit és ökröskocsit vettek nyilvántartásba, ami az imént említett ló- és ökörállományhoz mérten logikusnak is tűnik. A leltárt minden esetben a budai püspökség által kinevezett egyházi és világi ellenőrök jelenlétében állították össze. Ez esetben budai és mohácsi ellenőrökön kívül a kolostor részéről Danilo Csupics archimandrita, Teodoszij Teodorovics vikárius (gondnok) és Áron Barbirovics szerzetespap írták alá a leltárt. 142 A szentendrei szerb levéltárban őrzött és csak részben rendezett iratok közt ritkán fordul elő a kolostor gazdaságában foglalkoztatott munkások számára és járandóságára utaló adat. Az 1854. évi un. „szerződés" bői is csak annyi tűnik ki, hogy 9 munkással kötötte meg azt Ambrosij Simic zárdafónök, de nem derül ki világosan, hogy mennyi lesz a munkabérük és a természetbeni járandóság. Annál világosabb viszont az egyre romló helyzetkép. Egyik kölcsönt a másik után veszi fel a zárda. Korábban a zárda adott kölcsönöket, az 1850-es évektől kezdve a legkülönfélébb hitelezőktől, köztük magánosoktól, pl. egy verseci kupectől ötezer forintot vesz fel, 6 %-os kamatra. A gazdaság bevételei elmaradnak az adósságtörlesztési terhek tömegétől. A korábban humanitárius célokra szívesen áldozó kolostor 1854-ben kénytelen elhárítani magától a kéregetőket. Egy 1854. augusztus 1-én írt aláírás nélküli fogalmazványban (szövegéből kitűnően: Ambrosij Simic zárdafónöktől) a következőket olvashattam: „...a kormányzóságom alatt álló óhitű Grábóczi Szerb Zárda 500 pengőforint kölcsön visszafizetésére kötelezte el magát. Ezért a zárda nem tud, bármily üdvös ügyről van szó, segítséget adni. " - Bizonyságul felhozza, hogy: „ évenkénti fizetésem fejében a zárdából kapok 1 pf MG... 2. doboz, sz.n. 80