Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

nyomásra. Az első kolostorépületet azok a szerbek alapították, akik a török hódítók elől, a rigómezei vesztes csata után menekültek a cetinai tájra. Vikentije Stojisialjevic drágovic-i szerzetespap 1777-ben a vinogradi területen új kolostor építéséhez fogott, amit azonban utódai csak 1864ben folytattak Jerotej Kovacevic apát idejében, s ő is fejezte be 1867-ben. Egy vizierőműépítés miatt 1959-ben a kolostor a víz alá került, új helyét egy erdei tisztáson jelölték ki nem messzire a Gradina erődjétől. Hosszú fennállása óta a töröktől szenvedett a legtöbbet, az 1699. évi karlócai békekötésig hatszor rabolták ki és dúlták fel a kolostort. 1585-ben 5 dragovici szerzetes Magyarország felé vette az útját, ahol megalapították a grábóci kolostort. Nemsokára, 1619-ben további 10 szerzetes fogott vándorbotot, hogy a hazaüzenők szerinti Kánaánba menjenek, ahol búzatermő mezők és szőlőhegyek fogadják őket. Ezután Drágovic kolostora több mint hetven évig üresen, elárvultan pusztulásnak indult. Csak 1694-ben lett helyreállítva Nikodim Busovic szerzetespüspök fáradozásának köszönhetően. A Dragovici kolostornak gazdag kincstára volt. Könyvtárában egyes kéziratok a XVI-XVIII. századból valók. Nyomtatott könyvei szerb, latin, olasz és orosz nyelvűek. Ikonosztázionja a XVII-XVIII. század fordulóján készült. Azon táblaképeit, mint Szent Mihály arkangyalt, az Istenanyát, Krisztust és Keresztelő Szent Jánost ábrázolókat 1775-ben ezüstözték Velencében, mellyel korábban is élénk kapcsolat állt fenn. Az ikonok alapanyaga részint fa, részint vászon. A kolostortemplomban Szent Gergely és a szerb fejedelmek és érsekek csontereklyéit őrzik. A dragovici kolostor nagytekintélyű apátjai közül többre is emlékeznek a környékbeliek. E kolostor falai között tartózkodott egy ideig Dositej Obradovic, a hopovoi kolostor hírneves szerzetese és a világszerte ismert egyházjogász és társadalomtudós: Nikodim Milas, akit Dragovicban avattak szerzetessé. Az 1980-as évek végén még három fiatal szerzetes fáradozott azon, hogy ez az ősi szent hely a régi tiszteletét visszahódítsa. Sztepánov Radován mohácsi szerb esperes tudomásukra hozta a tolnamegyei Grábóc és a dalmát Drágovic négy évszázadra visszamenő közös múltját. Sajnos a jugoszláv belháború miatt, remélhetőleg csak rövid időre, a kapcsolat szünetel.

2 Miluesnic Slobodan: Manastir Drágovic. Beograd, 1995. 39-41.p. (Továbbiakban Miluesnic...) 7