Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Kéri Henrik: A Mercy grófok szerződései Tolna megyei jobbágyaikkal. Úrbérrendezés a hőgyészi uradalomban • 315

Az úrbérrendezés elsődleges céljai között említik a meglevő adóalap növelését. Az államtanács ezt azzal vélte elérhetőnek, hogy az adófizető parasztságnak védelmet nyújt a nem adózó nemességgel szemben. A királynőhöz érkező jobbágypanaszok és parasztmozgalmak megerősítették benne az elhatározást, hogy egységes szabályozással gátat emel a parasztok további megterhelése elé és korlátozza a földesurak olyan privilégiumait (a mértéktelen robotterheket és anyagi szolgáltatásokat), amelyek nincsenek összhangban az ország törvényeivel, vagy amelyeket önhatalmúlag vezettek be. A szaporodó jobbágypanaszok kivizsgálására és a parasztmozgalmak lecsillapítására Mária Terézia 1765-ben királyi biztost küld Vas megyébe megfelelő karhatalommal, továbbá utasítja a magyar kancelláriát, dolgozzon ki egy mintaurbáriumot. Október 16-án elrendeli, hogy az úriszékeknek az úrbéri szerződésekre vonatkozó ítéleteit a megyei törvényszéknél végzett felülvizsgálat után a helytartótanácson át a királyi kancelláriához irányítsák, hogy azt legfelső jóváhagyásra neki előterjesszék, akkor is, ha a felek az ítélettel elégedettek. A munkálatok gyorsítására 1765. október 31-én úrbéri bizottság szervezésére utasítja a helytartótanácsot, a panaszok felméréséhez kilenc pontos kérdőívet bocsátanak ki. Mindez következményeiben súlyos beavatkozás volt a magyar jogrendbe. Jogi kérdésekben legfelső fórumként eddig a királyi kúria döntött, ítéleteit ugyan a helytartótanácshoz illetve a királynőhöz felterjesztették, de csak kivételes esetben vizsgálták felül. Ezzel a rendelkezéssel a döntést úrbéri kérdésekben a jogi fórumtól elvonták és közigazgatási útra terelték, s a végső szót a legfőbb politikai hatalom mondta ki. A királynő és tanácsadói ugyanis világosan látták, hogy a jogi fórumok, amelyek az úriszéktől a kúriáig a rendi hatalom kezében voltak, az úrbérrendezés végrehajtását minden eszközzel akadályozni fogják. A királynő utasítására alapelveket dolgoztak ki, amelyek szerint a megyei törvényszékeknek a beérkező jobbágypanaszokat kezelniük kellett, továbbá meghatározták, hogy milyen szolgáltatást nem követelhetnek a földesurak. A királynőnek ezt a határozatát 1766. február 20-án minden megyével közölték.

19 A megyék e királyi határozatra különféleképpen reagáltak. Baranya március 11-én közölte a helytartótanáccsal, hogy a törvényszékek a jobbágypanaszok tárgyalásánál a királyi rendelkezéshez és az ország törvényeihez fogják tartani magukat. A Somogy megyei közgyűlés az egyes rendelkezésekkel kapcsolatos aggályainak adott hangot és vitatta, hogy a parasztokat törvényellenesen megterhelik; a rendelkezés végrehajtásáról 9 Az úrbérrendezés történetéhez 1. Szabó Dezső, A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. I. k., Budapest 1933, 813 1. (Forráskiadvány bevezető tanulmánnyal). (Továbbiakban: Szabó...) 324