Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Kéri Henrik: A Mercy grófok szerződései Tolna megyei jobbágyaikkal. Úrbérrendezés a hőgyészi uradalomban • 315

hőgyészi uradalom úrbérrendezés körüli bonyodalmakkal részletesen foglalkozunk. Az 1723. június 30-i udvari kamarai rendelet, amely a király határozatát az adásvétel elismeréséről is tartalmazza, összesen öt falut és huszonkilenc prédiumot sorol fel. A listát a korábbi (1702-es) birtokosváltás adásvételi szerződéséből vették át, ez azonban már akkor sem felelt meg a tényleges helyzetnek. Volt, ami már más földesúr birtokában volt, egyes falvakra és pusztákra viszont más földbirtokosok jelentették be igényüket. A birtokosváltáskor Apar volt az uradalom igazgatási központja, de ezt még ebben az évben Hőgyészre helyezték át, majd a XIX. század elején az Apponyiak alatt Lengyel lett az uradalom centruma. Az egész uradalmat rendszerint a gazdaságigazgatási központ illetve a lakott urasági kastély helységneve után nevezték el, így az apari, hőgyészi, lengyeli uradalom lényegében ugyanannak az uradalomnak különböző időpontokban viselt neve. A birtokosváltás idején tíz helység lakott volt (a mai elnevezés szerint): Apar(hant), Diósberény, Felsőnána, Kismányok, Kisvejke, Kölesd, Mucsi, Pálfa, Sárszentlőrinc és Závod. Izménybe és Kalaznóba ebben az időben érkeztek meg az első telepesek, Hőgyészre Tevéiről költözött az első négy család. Ujabb csoportok 1723/24-ben érkeztek Szakadatra, 1724-ben Kistormásra és Mucsfára. Két további lakott faluval a Mercyek vásárlás útján gyarapították birtokukat: még 1722-ben megvették Varsádot, 1726-ban Hidegkutat További öt falu (Bátaapáti, Bonyhádvarasd, Dúzs, Hant, Nagyvejke) a század harmincas-negyvenes éveiben népesedett be, főleg belső vándorlás révén. Ez a 23 község esik 1767-ben úrbérrendezés alá és kerül 1773-ban Apponyi György tulajdonába. A be nem telepített pusztákat idővel a szomszédos község határához csatolták vagy az uradalom folytatott rajtuk allódiális gazdálkodást. A tárgyalt szerződések nem jogilag egyenlő állású felek megállapodásai. A feltételeket a földesúr mindenkori érdekeinek megfelelően állapította meg, amennyire a körülmények ezt megengedték. A munkaerőhiány azonban a szabad parasztoknak lehetővé tette, hogy adott esetben más földesúrnál kedvezőbb feltételeket keressenek és találjanak, csak arra kellett vigyázniuk, nehogy csavargónak minősítve bezárják őket. Ezen felül az 1715-ös és 1723-as országgyűlés törvényben is kötelezte a megyét, ügyeljen arra, hogy a jobbágyokat a földesurak el ne nyomják, illetve a törvényes urbáriumon felüli terhekkel meg ne terheljék. A megye tisztségviselői és hivatalnokai azonban a földbirtokosokból kerültek ki s az ő érdekeiket képviselték. A jobbágyok védelme így gyakran a helytartótanácsra vagy az uralkodóra hárult. Ilyen körülmények között kötötték meg a különböző szerződéseket, amelyeket a földesúr tetszése szerint megváltoztatott. Mária Terézia úrbérrendezése a földesúri önkény elé akart gátat emelni és a jobbágyság védelmével megadóztathatóságát akarta növelni. 316