Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Timár György: Tolna vármegye templomos helyei • 277

papság jövedelemtizedének gyűjtését. A pécsi egyházmegyét a tized szedésre megbízott legátusok az 1332—35. években jártk, évente legalább egy, de inkább két gyűjtést rendezve. Ezek működéséről, az általuk szedett pápai tizedek sorsáról, az itteni szubkollektorok jegyzékeinek ortográfiai problémáiról már elég nagy irodalom áll rendelkezésünkre.

5 A tizedjegyzékek alapján a középkori pécsi egyházmegye szervezetét Koller összeállította.

6 A török hódoltság előtt a pécsi egyházmegye területét nyolc archidiákonátus (föesperesség) alkotta. A Dráván innen Baranyavármegyében volt kettő, a székesegyházi és a baranyai föesperesség, Tolnavármegye területén ismét kettő, a tolnai és a regölyi föesperesség. A Dráván túl volt további négy: az aszuági, a maróti, a pozsegai és a valkói föesperesség. Baranyavármegyében még volt egy exempt terület, a pécsváradi apátságé. Koller az egyházmegye területi felosztottságát meglehetős pontosan megrajzolta, de a falulajstroma több helyen helyesbítésre szorul. Ezen nem szabad csodálkoznunk. Kollemak a Prolegomenában található tizedjegyzék feldolgozása nagyszerű, úttörő vállalkozás. Korban messze megelőzte mindazon kiadványokat, melyek segítségére lehettek volna a jegyzék pécsegyházmegyei részeiben előforduló helynevek értelmezésénél. Kollernak az egyházmegyéről készített térkép-melléklete sajnos elég sok helyen téves, így inkább csak tudománytörténeti szempontból érdekes. Aigl

7 csak a pécsi székeskáptalan kanonokjaival foglalkozik. Brüsztle a ma is létező plébániák és filiák egykori templomainak papjait jegyzetelte ki a pápai tizedjegyzékekből. Sok helyen tévesen értelmez egy-egy falunevet. így munkájának a pápai tizedjegyzékekre vonatkozó adatait csak nagy óvatossággal szabad használni. 1885-ben került sor az egész ország egyházmegyéiben gyűjtött pápai tizedek jegyzékeinek teljes kiadására. A Vat. I/l jelentős részét ez tölti ki. Ez után hamarosan megjelentette a vatikáni okirat-bizottság Ortvay kétkötetes kézikönyvét, melyben a szerkesztők a pápai tizedjegyzékek helyneveinek teljes feldolgozására törekedtek ugyan, de a műben ezek „azonosításához nem aknázták ki a forrás nyújtotta lehetőségeket" — olvassuk Györfíynél.

8 Györfrynek ez a megállapítása valóban sajnálatos hiányossága Ortvay köteteinek. Mégis meg kell állapítanunk, hogy a Pécsi Egyházmegyével foglalkozó fejezetnél Ortvay igen szerencsésen Kammerer Ernőt választotta munkatársul, így Ortvaynál a Tolnai és a Regölyi Archidiákonátussal E témakörrel kapcsolatban viszonylag teljes összefoglalót találunk BH. 1982. 13-18.p. és 27-31. p. (Tiinár Gy: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában.) Koller József a História Episcopatus Quinqueecclesiaum EL kötetében, a 356^461. oldalakon, 1782-ben tette közzé (némi hiánnyal) a pécsi egyházmegye tizedeit. A Prolegomenában, a 88-125.p. pedig az egyházmegye foesperességeiről közöl összeállítást. Paulus Aigl: História brevis venerabilis capituli cathedralis Qu.-E..., Qu.-E. 1838. Gy.Ló.p. 278