Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Hegedüs László: Kelet-Tolna települései (1500-1686) • 115

szere tett, följegyezve kinyilvánítását és tanúk előtt, ha simóniával, tiltott kötésekkel nem történt, jóváhagyja, és a szekszárdi apátságot Perényi Imre nádor ajánlására, egyetértésére és kívánságára, továbbá Máté pannonhalmi apát és a szekszárdi konvent fráterei hozzájárulásával, adta és adományozta. Az esküt Pál prokurátor által letette. Az esztergomi érsekhez hűséggel és engedelmességgel, dolgait és jogait az egyház el nem idegeníti, sőt visszaszerzi. Kelt Budán Kisasszony napján 1517-ben.

9 1519-ben a faddi plébános a fehérvári keresztes konvent nevében, kinek Faddon szintén van részbirtoka, tilalmazza a veszprémi káptalant itteni részbirtokának eladásától. A tiltakozó levelet a kalocsai káptalan állítja ki, adja emlékezetül, hogy a kiváló férfiú, Péter faddi presbiter személyében és testvére, Zabari Miklós nevében, és nemkülönben a fehérvári keresztesek preceptora, főnöke nevében tiltakozik. A szomszédnak kellett volna először felajánlani az eladó birtokot, és a veszprémi káptalan a fehérvári káptalannak tett ajánlatot, hogy minden tartozékával eladni kívánja neki itt lévő birtokát. Mivel az elidegenítéssel nagy kárt okoznának, ezért egészen elismerhető, tiszta a faddi plébános tiltakozása.

10 1520 körül János szekszárdi apát és prédiális nemesei között van peres ügy, Lajos király adja emlékezetül, hogy Szent Mihály előünnepén a Bachián (Bátán?) tartott összejövetelen vagy gyűlésen a szekszárdi apátság egyes prédiális nemesei jelentek meg előtte, Török György, a bátai Sági Benedek, Jakabfi Antal, nádudvari Karly Pál, pálföldei Pálföldi Demeter, és súlyos panaszképpen előadták, hogy habár a szent királyok is, bizonyos és jeles szekszárdi prelátusok és apátok őket mindennemű plebejusi szolgáltatástól, mint az adó vagy a vendéglátás ára, felmentették, és a hadi gyakorlás címén 100, és a látogatások címén 40 forinton kívül egyebet adni nem kötelesek, mégis János, a mostani szekszárdi apát őket szokatlan cenzusra, 50 dénár fizetésére és jogtalan taxákra kényszeríti, amiért az egybegyűlt prelátusok és bárók törvénycikket készítettek a prédiális nemeseknek, hogy ősi szabadságukban tartassanak meg, és szokatlan szolgálatokon fizetésekre ne kényszeríttessenek. „Miután pedig mi is Budára, és a fentnevezettek övéik közé visszamentek volna, viszály keletkezett köztük és az apát között, és mi kérésükre az apáthoz oly levelet bocsátottunk, hogy őket ősi szabadságukban tartsa meg, tőlük jogtalant ne követeljen, mert amivel tartoznak, azt megadják. Midőn pedig most, a rövid ügyek tárgyalására, vízkereszt 21-edik napján törvénykeznénk, János szekszárdi apát maga és konventje helyett, arra az írottakkal: Török, Sági, Jakabfi és Karly is megjelenvén, az apát a következőket adta elő: Habár a fentnevezettek panaszkodtak ellene, hogy jogtalan fizetésekre, szolgáltatásokra kényszeríti őket, mégis ő semmiben nem tett a kiváltságok el9 TMÖL Kammerer: LA. Szekszárd, 1516. január 24.; 1517. szeptember 8. 10

TMÖL Kammerer: LA. Szekszárd, MOL. Ecclesiatica 67. 9.1519. 123