Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)
Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5
1895 1911 3 35 131 87 9 23 26 50 vitték, máskor a vásárlók helybejöttek. Addig is, a fiatal állatokat ahogy lehetett, befogták, erre rá is kényszerültek. 246 A lóállomány összetétele a két nagy mezőgazdasági statisztikai összeírás időpontjában: 247 x K , Lóállomány összetétele, db Megnevezés Csikó egyéves korig Csikó egyévesnél idősebb Kanca Herélt Tenyészmén Összes lóállomány 169 195 Amit a statisztika nem mutat: a györeiek többnyire magyar lovakat tartottak, ezek a melegvérű ún. tolna-tamási tájfajtához estek közel. 248 A falu lóés csikóállománya a közeli Hegyhát melegvérű tenyészkörzetéhez tartozott, így a nagyobb számú kancát tartó Mágocshoz és Magyaregregyhez. 249 Míg a vasút „el nem vitte a keresetet", ezek a falvak is „nagy fuvarozók"voltak. A céltudatos lótenyésztés a múlt század közepére megy vissza. Dőry Miklós és Dőry Lajos zombai méneséről írják például, hogy náluk „...a közelebb fekvő községek kancáikat mérsékleti díjért hágathatják... " 25 ° Az állomány javát a katonaság vásárolta fel. Nemcsak a magyar, de a múlt század végén az olasz, román és az osztrák lókereskedők is gyakran felkeresték ezt a vidéket. 251 Mindez Györe esetében azért fontos, mert éppen a tenyészkörzet határán feküdt. A vele szemben lévő német Izményben már az ún. baranyai hidegvérű lovat tenyésztették, mely a muraközi tájfajtához tartozott. Ennek tenyésztését a megyei igazgatás először ellenezte, ám 1910-től a hegyháti járásban is engedélyezte. Ettől kezdve a belga fajtájú ardenni és brabanti tenyészmének is tarthatók voltak. Néhány évtized alatt így alakulhattak ki a mágocsi, kaposszekcsői, ráczkozári híres hidegvérű lótenyésztő helyek. A Völgység több német ajkú falva követte a hegyháti tenyésztési irányt, ezek például Kozárra jártak a kancákkal. 252 Györe mindettől távol tartotta magát, ragaszkodott tenyésztési, lónevelési hagyományaihoz. 246 id. Verese Józsefné györei, Kovács Sándorné volt györei, nagymányoki adatszolgáltatótól, 1979. 241 KSH-MOL: Mg. Stat. Adatgyűjt. M/3, kötet: Lóállomány. Bp., 1972. 286. p. 248 Ócsag Imre: Magyarország lótenyésztésének története. In: Horn Artúr szerk.: Állattenyésztés II. kötet, Mg. Kiadó, Bp., 1976. 380-397. p. Idézett hely: 393. p. 249 Kiss Elemér: Alsó-Dunántúl mezőgazdasága. Kultúra Nyomda, Kaposvár. II. kötet. 31. p. 250 Galgóczy Károly: i. m. 1855. 314. p. 251 Várady Ferenc szerk.: i. m. 1897. 1. kötet, 661. p. 252 Ócsag Imre: i. m.: 1976. 382,393. p. - Sziebert László: A hidegvérű lótenyésztés Baranyában. Taizs József könyvnyomdája, Pécs, 1943. 13. p. - Kiss Elemér: i. m. 1935. II. kötet, 31. p. 63
