Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

rasztok bányásznak álltak volna, annál inkább arra, hogy fogataikkal csapatostul szegődtek szénszállításra. 1829-ben róluk írják: „...Nagy hasznokra szolgáll nékik a Kő Szén hordás is, mellyet Szászon Ns. Baranya Vármegyében, vagy Mázán Ns. Tolna Vármegyében felrakván, Tolnára hordja, úgy hogy ezen fuvarozáshoz minden szűk és bő időben, készfizetségért bátran juthat... "

23S Hasonlóan tettek a szomszédos mázai jobbágyok is.

239 A kapitalizmus korában az észak-mecseki bányaművelés fellendült. Csak a Győréhez közeli Szászvárt tekintve: 1849 és 1898 között a „MiesbachDraschae Vállalkozás" és a „Kőszénbánya és Téglagyár Pesten " fejlesztette fel. Jelentősebbnek számított a „Délmagyarországi Kőszénbánya Részvénytársaság". Mellettük több kisebb kőszénbánya vállalat tűnt fel 1866 és 1905 között Nagymanyokon és másutt. 1898-ban jelent meg a szénmedencében az „Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Részvénytársaság", ettől kezdve ez uralja a térséget 1925-ig. 1925-től a „Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság" folytatja a kitermelést, egészen az államosításig.

240 Györe paraszti népességéből tehát számosan voltak, akik kiváltak és bányásznak álltak a közeli Nagymanyokon, Váralján, Mázán, Császtán, Szászvárott, Kárászon. Az 1930-as évek közepéig valamennyi bányába gyalog jártak át. Még a szomszédos Izményről is, pedig az még távolabb volt, annál több azonban a szegény ember. A györei bányászok száma csak 1900-tól áll rendelkezésünkre. 1900-ban 25,1910-ben 42,1920-ban 43,1930-ban 26,1941-ben 47 fő.

241

A bányászokról, bányászcsaládokról kevés adatunk van. Ezek közül kiemelünk egy, az I. világháború után készült kimutatást. A családfő volt bányász, így a györei Kakas Antal, ifj. Boros Ferenc, Kovács László, Szikora Péter, Gyánó János, Wéber János, Stefán Jakab, Gulás Benedek, Nóvák Ferenc, Müller Konrád, Müller Henrik, Kiss István, Papp János, Fábián Lajos, Jung János, Dobszai György, Dallos János, Borsos Mihály, Kő József, Kovács János, Kőszegi Mihály, Szemes György. A családfő mellett még két családtag volt az a Kiss, még egy a Gyánó, Gulás, Müller, Kő és a Szemes családokban. Végül volt két nyugdíjas bányász is, Wickert Mihály és Kerbutzel Vida.

242 Nem a családfő, hanem az egyik családtag dolgozott ott Ábel Konrád gazdasági napszámos, Bodony János kisbirtokos, Boros József gazdasági napszámos, Boros József kisbirtokos, Csordás Menyhért kisbirtokos, Kakas András kisbirtokos, Csorna János gazdasági napszámos, Bernhard Ádám szíjgyártó, özv. Bodony Istvánné kisbirtokos, Kovács Márton kisbirtokos, Minorics István csordás, Boros János gazdasági napszámos családjából.

243 Tehát a legények, felnőtt fiúk egyike - többnyire a szegényebb családokból - kényszerült arra, hogy a gazdálkodáshoz szükséges föld hiányában inkább bányászlegény legyen. 238 Egyed... 1986. 92. p. 239 Uo., 161. p. 240 Csorna István-Králl Zoltán-Krisztián Béla: 180 éves bányászat Szászváron. Mecseki Szénbányák kiadása, Pécs, 1988. 241 Népszámlálási adatok alapján! 242 TMÖL, Györe község iratai. 243 Uo. 61