Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

Sáfrán Rózsa, Sáfrán Kati, Szatykó Mihály, Kovács László.

227

1883 és 1885 között a Bencze, Verese, Stofl, Fink, Brum, Oszter, Kakas, Rehl, Csorna, Boros, Fóris, Becht, Kovács, Fridrich, Tóth, Áment, Törő és a Deák családok egyes tagjai álltak cselédnek. A mezőgazdasági bérmunkások betegségi, baleseti, öregségi és munkanélküli biztosítás, segély nélkül, ki voltak szolgáltatva a nyomornak. A ,/eltörekvők" és a „tönkremenők" csoportjában természetesnek tűnt az, amit ma a „parasztfalu bomlásá"-nak nevezünk. Ki kell térnünk még a györei határ tőkés majorjának létrejöttére. Ismeretes, hogy a feudális gazdálkodás idején a robottal megműveltetett földesúri földek elkülönültek. A XIX. század első felében Győrét ez nem érintette. Bár a püspöki birtokhoz tartozott, de az uradalom legszélső tagja volt. Az új viszonyok hozták magukkal, hogy Györe térségében is major létesült, az ún. Györepuszta vagy Szentgyörgypuszta. Egy későbbi iratból tudjuk, ennek területén négy községi közút haladt át, mégpedig Tófű, Ráczkozár (a mai Egyházaskozár), Szárász, illetve Lengyel felé. Mivel akkor kövesutaknem voltak, közvetlenül erre tartott a falvak közötti forgalom.

228 Itt, az utak találkozásának nagy erdő állott, melyet kiirtottak, majd 1862-ben majorsági épületeket és cselédlakásokat emeltek. Az új major Girk György pécsi püspök keresztnevéről kapta a nevét.

229 Ettől kezdve hasonlóan a püspökség többi majorjaihoz - ez a mezőgazdasági üzem helyben lakó, fogadott cselédekkel, tehát bérmunkával üzemelt. A korabeli leírás szerint apécsi káptalani és püspöki uradalmaknál „... Szent Mihálykor levén a cselédfogadás ideje, új évkor maga az urodalom hordózkodhatja a cselédet helyére. Lehet elegendőtkapni, kik közt vannak jók, de ugyancsak rosszak is ám, kivált azóta, mióta a cseléd felett az úri hatalom eltöröltetett, nincs félelem. Bérök a béreseknél következő: 24 ft, 24posoni mérő gabona, 4 akó bor, 3 öl fa, 25font só, 1 hold kukoriczaföld, lakás és kert, ezenfeljül a maradó cseléd, kit az urodalom megmarasztalásra érdemesnek talál, kap új évkor szolgálati idejéhez mérsékelt ajándékjutalmat. "

230 A györei adóközség dűlőinek és mezőinek leírásában Szt. Györgyi puszta 1867-ben meglehetősen kedvezőtlenül tűnik elénk: „A szántóföld rossz termékenységű, a három forgású gazdaság űzetik, miért is 1/3 őszi, 1/3 tavaszival vettetik el, 1/3 pedig ugaroltatik A Rét savanyú füvet terem, és egyszerkaszál tátik. A legelő rossz termékenységű savanyú füvet terem, s a nyári hőség alatt rendszeresen kiszárad. Az erdő külön nemű kemény fát szolgáltat, 120 éves turnusra felosztva, tuskóra vágással kezeltetik. "Említtetik még az ún. Püspökrét is.

231 227 TMÖL, Völgységi járás cselédnyilvántartó könyve. 228 TMÖL, Györe község iratai, 5. doboz. Rendkívüli képviselő-testületi ülésjkv. kivonat, 1934. május 26. „...Sz. György pusztán régebben négy községi közút volt a közúti hálózatba/elvéve, amelyek Tófű, Ráczkozár, Szárász, illetve Lengyel felé vezettek. Ezen utak már régebben elvesztették közút jellegüket, a Tófűn, Ráczkozáron át vezető országút létesítése óta mindenki azt használja, Szárász, Lengyel felé a Györe-lengyeli közút megfelelőbb..." 229 Gaál Attila-Kőhegyi Mihály: i. m. 1975. 310. p. 230 Galgóczy Károly: Magyarország, a Szerbvajdaság, s Temesi bánság mezőgazdasági statisticája. Emich Gusztáv könyvnyomdája, Pest, 1855.191. p. 231 TMÖL, Úrbéri rendezés iratai, 148. doboz. Leírása Györe adóközségben létező dűlőknek és mezőknek, 1867. 59