Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)
Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5
1866-ban újra elkészült Györe határának leírása, 220 1867-ben pedig végleg rögzítik a „ Vallomány vagy telekkönyv "-et Ekkor magában Győrében 136 ház van és határához tartozik az urasági puszta is. A belterületi helynevek: Keresztelő Szent János utcza, Tományi utcza, al és fő szeg utcza, Pincze köz, Szállásra út, Czigány utcza, Sarok utcza, Gyalog köz. Bodony László neve után szerepel még bizonyos „Próba tér" is. 221 A magyar jobbágyfelszabadítás a nagybirtokrendszer változatlanul hagyása mellett ment végbe. Mezőgazdaságunk tőkés átalakulásának fejlődése éppen ezért csak ún. porosz típusú lehetett. A földesúri gazdaságok fokozatosan alakultak át tőkés üzemekké, vagy bérleti gazdaságokká. A parasztság pedig évtizedeken át szenvedte a kisajátítás terheit. A parasztok nagy tömegei lejjebb süllyedtek, ám a falvakon belül tucatnyi parasztcsalád - az ún. Grossbauerek - mégis kiemelkedtek. így volt ez Győrében is. A szabaddá lett jobbágyfold birtokforgalma is szabaddá vált. A tönkrement családok földjét a tőkeerősek nyomban felvásárolták. Közben a parasztbirtokok is differenciálódni kezdtek. A tulajdonszerzések mellett a különböző bérleti formák is ezt erősítették. 222 Bár a forrásunk kevés, Györe esetében is felismerhető a mezőgazdasági proletárréteg két csoportra bomlása. Egy részük iparosnak állott, ipari vagy bányamunkát vállalt, de a mezőgazdaságtól nem szakadt el véglegesen. A kisebb csoport és a máshonnan idekerültek egyértelműen és véglegesen bérmunkássá váltak. A század végétől pedig a bérmunka két legáltalánosabban ismert formája a cselédsorba állás és a napszámosság. A régi, csökevényes feudális bérmunkaformák mellett ekkor tűnik fel az ún. summásság is. A régi györeiek hagyományosan a Baranya megyei Peterdre jártak aratni. 223 Néhány család Mocsoládon kereste meg a gabonáját. 224 Györepusztán az Apáti, Annus és még néhány család generációkon keresztül szolgált. Rájuk így emlékeznek Győrében: „Tavasszal gyüttek, ősszel haza mentek, másik évben megen csak gyüttek..." 225 Cselédnek a falun belül is elszegődtek, jellemzően azonban inkább más falvakba, városokba mentek. A cselédek és gazdasági napszámosok jogállását először az 1876. évi 13. törvénycikk szabályozta, majd a „rabszolgatörvény "-nek nevezett 1898. évi 2. törvény. 226 1882-ben, amikor a völgységi járás fennmaradt cselédkönyv-nyilvántartóját vezetni kezdték, Győréből kilencen váltottak cselédkönyvet: Kreiczer János, Szebényi Katalin, Tóth Mihály, Tóth István, Kovács István, 220 TMÖL, Úrbéri rendezés iratai, 148. doboz. Vegyes iratok csomó. Határ leírása Györe adóközségnek, 1866. 221 Uo., Györe. Vallomány vagy telekkönyv, 1867. 222 Szabó István: Jobbágyok-parasztok. Akadémiai Kiadó, Bp., 1976. 355. p. és köv. - Berend T. Iván-Szuhay Miklós: i. m. 1978. 60. p. 223 Kis János györei adatszolgáltatótól, 1978. 224 Ledényi Henrik györei adatszolgáltatótól, 1978. 225 Kis János györei adatszolgáltatótól, 1978. 226 Beér János-Csizmadia Andor: Történelmünk a jogalkotás tükrében. Sarkalatos honi törvényeinkből, 1000-1949. Gondolat, Bp., 1966. 418-421. p. 58
