Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

Az 1800-as évek elejétől az uradalmi gazdálkodás is emelte színvonalát. A földesúri, robottal művelt területek azonban éppen a jobbágyok közös legelőinek rovására gyarapodtak. Győrében kivételesen kárpótolták a jobbágyokat. Új legelőterületeket kaptak az elvettek helyett, amit azonnal művelésbe is fogtak. Ez a hely ma is ismert határrész, a „Szállás". A korabeli feljegyzés szerint: „...vagyon neki egy ditséretre méltó Szállása a Helységkörül, melly az előtt Szép Gyümöltsös Kertvala, most pedig rétnekvagyon ki mérve, ezen Szállásban akármit termesztenek, ditséretesen ki mutatja magát... "

m Mindez igen tanulságos megfogalmazása a XIX. század elejére megszűnő, felszámolódó sajátos gazdálkodási formának, a szálláskerteknek. A történeti irodalomból ismert, hogy a hegyháti települések egy részére jellemző volt a megosztottság, külön volt maga a falu, és külön a falun kívüli kertekben a jószág, a pajtába hordott takarmány. Ezen szállások jellegzetessége legtöbb helyen az volt, hogy csak állattartásra használták, s hogy az egyes nagycsaládok birtokában volt. Füzes Endre hívja fel a figyelmet arra, hogy „...az állattartás szempontjai domináltak a szállások helyének megválasztásánál, és keletkezésüknek is ez volt az oka. A nagy rétek, erdei legelők könnyebb kihasználása végett építették az istállókat a kertekbe. "

l56 Amikor a fejlődés a háznál lévő gazdasági udvar igényét hozta magával, a szállások rendszere felbomlott. Csak a gyümölcsösök, élősövények maradtak, mint Győrében. Mivel e területeket az állatok évtizedeken át természetes módon trágyázták, jó termőerőben voltak. Feltörésükkor, szántóvá tétel esetén valóban bármit termesztettek rajta - mint Györe esetében történt „...ditséretesen ki mutatta magát..." A jobbágyság utolsó fél évszázadában az árutermelés kibontakozását a dohánytermesztés jelentősen segítette. Dohány tekintetében különösen Heves és Tolna vármegyék jártak elöl. Az 1725/26. évi összeírásokban tűnik fel először a tolnai dohány. A Völgységben például tizenegy falu adózott e címen, köztük a Győrével szomszédos Izmény, Majos és Nagymányok is.

157 A dohánytermesztést a felvásárló kereskedelem is ösztönözte. A bonyhádi zsidó kereskedelem történetének kutatása tárta fel e kereskedőréteg szerepét e téren, már az 1740-es évektől kezdve. 1778-1784 között Bonyhádon például négy jelentős dohánykereskedő mellett 18 boltos és vásári kereskedő árui között szerepelt a „ tabaci".

158 A konkurens a tettlegességtől sem riadt vissza. így Győrében a rác kereskedő 1751-ben Nátán házaló zsidót „gyalogh mentében kegyetlenül megverte, lova farkát is csókoltatván véle... "

159 155 Uo., 94. p. 156 Füzes Endre: Adatok a mecseki megosztott településekhez. In: Janus Pannonius Múzeum évkönyve, 1956. Pécs, 1956. 82-103. p. Idézett hely: 89. p. 157 Takács Lajos: A dohánytermesztés kibontakozása ajobbágykor végén a nyomásos gazdálkodású területeken. Ethnographia, 70. évf. (1959), 1-3. szám, 207-251. p. Idézett hely: 209. p. 15S Szilágyi Mihály: A bonyhádi zsidó kereskedelem kibontakozása a XVIH. század derekán. In: ScheiberSándorszerk.:Évkönyvl973/74.]VnOKlda(Jása,Bp.,1974.263-282.p.-&//a^/M//?a7j':Abonyhádi kereskedők. In: Kolta László szerk: Bonyhád a 18-20. században. Szekszárd, 1975.61-116. p. 159 Scheiber Sándor szerk.: Magyar-zsidó oklevéltár, XIV. kötet. MIOK kiadása, Bp., 1971.88-89. p. 38