Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Liszt Ferenc levelei (Forrásközlés) • 311

Egy örvendeteshírtkaptam unokaöcsémtől, dr. Liszt Eduárdtól. Oeminenciá­ja, aki miniszter Bachnál, teljesítettekérésemet, és az Esztergomi mise partitúrájá­nak és zongorakivonatának kiadását elrendelte kormányköltségen a bécsi császári és királyi nyomdában. A kézirat utolsó változatát több könnyítésseljavítással és je­lentéktelen bővítésekkel láttam el, melyek a pesti és prágai bemutatókhoz és az össz­kiadáshoz képest is jobban kiemelték a mű vallásosjellegét, (például a Glória záró­fúgánál és az „Et unam sanctam catholicam et apostolicam Ecclesiam" [És az egyetlen szent katolikus és apostoli egyházat] szöveg kétszeri helyett négyszeri megismétlésével a szöveg szinte az égbe szárnyal) és még 14 napot a pótlások leírásá­ra és az egész mű kijavítására fordítottam. A zenei együttesek számára nagyon fontosnak tartom, hogy az előadások előtt és után a partitúra tartalmát nagyon ala­posan tanulmányozzák. Nem tévedek túlságosan, a mű a legtisztább zeneiforrásvízként (nem a szoká­sos mosakodáshoz használt, hanem gyémánthoz hasonló értelemben) és hithű, ér­lelt katolikus borkéntfogfennmaradni. E meggyőződést követve nagy hangsúlyt he­lyezek a mű kiadására, bár nem okozott gondot kiadót találni. Fontos számomra az állami nyomda kiadásának a minősége, melyet bizonyára a Te baráti közremű­ködésednek köszönhetek. Remélem, húsvétra el tudom küldeni Neked az első nyomtatott példányt. Ez megillet, hiszen a műnek Te adtál életet, s Te segítetted min­dennek a megvalósulását. Az „Egyházi zene története Olaszországban és Németországban" c. brosúrá­ban található egy cikkdr. Laurencin gróftól, (valószínűleg Rudolph nagyhercegfia, olmützi bíboros, aki a saját beiktatása alkalmából felkérte Beethovent a D-dúr mi­se megírására). A műből idézek: ,^izok az egyházi zeneszerzők, akik bejutva a világ szellemi áramlataiba a saját hangjukról nem akarnak lemondani, akik csak hír­névre és dicsőségre vágynak, a földön is a magasságban akarnak tündökölni, akik a hangok mozgalmas világában és saját szerves fejlődésük folyamán a megszerzett művészi eszközöket csak a legvégső esetben használják, mert az általuk az örök és tiszta lélek egyszerűbben, igaz módon mutatkozik megszív- és lélekemelő muzsiká­jukban, tehát a régi zenei törvényeket alapul véve arra törekednek, hogy a fenn emlí­tetteket új eszközökkel és eredményekkelformálják meg, ez a tevékenységük a jelen­legi zenei életben egyedüli követendő például szolgál mindenkinek." A dolgok lényegére mutat rá Zellner dolgozatával a „ Wiener Blátterfür Mu­sik"c. lapban (szeptember és október), mely ismert előtted. Október elején közölt Pá­rizsban az „Univers catholique" egy nagyon kedvező értékelést misémről, melyben feltűnt egy durva sajtóhiba. Harmad helyett ötödöt kellett volna írni. Dr. A mbrossal Prágából, egy érzelemdús és ügyes kritikussal alaposan elbeszélgettünk, s bár néhány dologban óvatosan tartózkodott, de ténykedésemet egészében követésre méltónakjellemezte. A többi prágai újság meglehetősen tanácstalan volt, ugyanúgy, mint a bécsi, de részemről nem fogom az urakat megkérdezni, mit és hogyan kell csi­nálni. Vischer, egy híres esztétikai professzor, aki jelenleg az itteni egyetemen tanít, pontosan megfogalmazta: „A művész nem tekintgetjobbra vagy balra, hanem köve­ti a géniuszát, úgy siklik el a kritika fölötte, utólag megfertőzi és megfosztja az örö­métől." A fertőzés ellen úgy tudunk védekezni, hogy az örömet legjobb tudásunk 330

Next

/
Oldalképek
Tartalom