Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Husek Rezső: Bevezetés Liszt Ferenc leveleihez • 299

nyegét: „A zenekar élén álló Liszt, a zongoránál ülő Liszt folytatása." Az árnyalás, a frazeálás, a rubátó, a szólamok egyensúlya a Liszt előtti korban ismeretlen volt. A zenekar a keze alatt szólóhangszerré változott. Weimári évei alatt 44 operát mutatott be, köztük a sok kortárs szerző művét. Az Altenburg (Liszt háza) a romantikus mozgalom szíve lett, amely pezsgett az új eszméktől. Liszt személyisége odavonzotta korának legtehetségesebb muzsikusait. Tanítványainak száma meghaladta a négyszázat. Nem technikát tanított, hanem a muzsika lényegét. Wagner-Liszt barátsága egyedülálló a muzsikuséletrajzok sorában. Felismerte Wagnerben korának legnagyobb mesterét. Ha kellett, visszafogta saját karrierjét, amíg Wagner révbe nem jutott. Anyagilag, erkölcsileg támogatta. Tizennégy zongoraátiratot készített Wagner műveiből, melyekkel hozzájárult népszerűsítéséhez. Wagner cserébe anyagi zavaraival gyötörte. Egyik levelében például két-három ezer talléros évi járandóságot kért. Az igazsághoz tartozik az is, amit az életrajzokban nemigen olvashatunk, hogy Wagner is felismerte Liszt zsenijét, amikor azt mondta: „Azt hiszem rájöttem, hogy Te vagy minden idők legnagyobb muzsikusa!" A jótékony adakozó. Megindító, ahogy Liszt megosztotta tehetségének anyagi eredményeit, a nála kevésbé szerencsésekkel. Világjáró korában százezreket zongorázott össze jótékony célokra. Említettük már a pesti árvízkárosultaknakjuttatott 25 000 forintot, de zongorázott a szegedi árvízkárosultakért. Ahol megfordult, segített a rászorultakon. Koncertezett a Prágai Közkórházért, a nyugdíjas lipcsei muzsikusokért, a kölni dóm építési alap, a hamburgi nagy tűzvész áldozatai, a moszkvai árvaalapítvány, a lisszaboni árvaalapítvány, a nagyenyedi óvodaalapítvány, a pesti lipótvárosi templom, a budapesti konzervatórium, a szekszárdi nőegylet és különféle jótékony intézmények, kórházak, árvaházak javára. Ez a lista olyan hosszú lenne, mint talán műveinek sora. Az adakozása mögött láthatjuk, hogy a művészet Liszt számára: morális célokat szolgálni. Híres mondása: Genie obiige! Csányi László írja egy Liszt-tanulmányában: „Liszt Európa csodája! így áll a világ előtt: Világhíresség, utánozhatatlan virtuóz, hódító férfi, jótékony adakozó, aki büszkén vallja magát magyarnak. Ő a romantikus század központja. Pályájának íve szédítően meredek. Kivívta országok, kormányfők, uralkodók, népek hódolatát. Ő a zenetörténet legsokoldalúbb hérosza, akinek a tehetségénél, vasszorgalmánál csak az önzetlensége volt nagyobb. Idős korában ő magányos öreg titán, a múlt század legmerészebb, legforradalmibb újító zeneköltője, akit kortársai már nem értettek meg és zeneszerzői nagyságára csak a mi századunk ébred rá." Végezetül hadd idézzem Csapó Antalt, az Augusz-levelek első kiadóját, aki bevezetőjében ezt a legtalálóbb mondatot írta: „Nagy emberek kiváltsága, hogy emlékük kimeríthetetlen." 309