Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

összesen 140 liter bort. A szigeti erdőn - a község akkori mulatóhelyén - keresztül, haza felé menet megtaszigálták Frühwirth Jenő hercegi tiszttartót, Devecsery Vilmost pedig kővel úgy megdobták, hogy halántéka mellett fejbőre felhasadt. Az erősen vérző férfit a régi állomás kútjához vitte két nő, a horvátokat pedig ismeretlenek megverték. Ők segítséget kaptak a barakkokban iddogáló társaiktól, akikkel visszatértek a szigetbe és ott szétverték a tűzoltócsarnokot a már kirakott süteményekkel és zenélő cigányokkal együtt. Az eddigi falusi verekedés ekkor pánikba csapott át. Az imént megvertek Dombóvárra futottak és hozzájuk csatlakozott 30-40 helybélivel azt terjesztették, hogy a horvátok gyilkolnak, rabolnak, már húsz embert megöltek s a község folgyújtását tervezik. Az állomás, később a község harangját is félreverték. A többit idézzük Fittler Bálint alügyész tényállás-ismertetéséből: „A községi lakosok nagyobb csoportokban, ásó, kapa, vasvilla, balta, fejsze s egyéb ütőeszközökkel felfegyverkezve a tűzoltó csarnokba vonultak. Itt nagyobb tömegben összegyülekezve, lámpa világítása mellett és többeknek ezen buzdító felkiáltásával: Előre magyarok!, a felbőszült tömeg a horvát munkások megtámadására indult, és egész a munkások barakkjáig hatolt előre. A horvátok részint a horvátok számára készült barakkba, részint pedig Moszlovácz Mátyás deszkaoldal-istállójába menekültek és ott elzárkóztak, mit a támadó dombóváriak észrevevén, körülvették az istállót, és előbb az ahhoz épített félszert, majd magát az istállót is felgyújtották. A deszkafalat felfeszegették, a tűzből menekülni igyekvő horvátok közül négyet azonnal agyonvertek, majd az istállóba behatolván az ott talált horvátokat szintén megölték...". Ezután a barakkba behatolva, majd a menekülőket üldözve agyonverték, akit csak elértek. Eközben „ többen vasúti ásókat és egyéb eszközöket, úgy ruhaneműket loptak a véres tettek színhelyéről, sőt a halottakat is pénzeiktől és ruháiktól megfosztották, míg végre esti tíz óra körül a megjelent községi bíró föllépése folytán az erőszakoskodó tömeg eloszlott".^ Tizenhat horvát halt meg... Érdemes megvizsgálnunk részben a kiváltó okokat, részben az ügy utóéletét. A búcsúi hangulatban kötekedők, verekedők, amióta a világ a világ, mindig az ünnep velejárói. A más faluból való legények egyike-másika bicskával az oldalában távozik, itt azonban nem erről van szó. A tömeget két órahosszás brutális tettei során nem fékezte meg senki, különösen nem az erélytelen (az állítólag éppen távolabbi szőlőjében tartózkodó) bíró. Megjegyezhetjük, aligha volt ott a községi búcsú napján! A felheccelt emberek közül vagy személyes élményből, vagy felnagyított meséből többen hitelt adhattak a gyújtogatási szándéknak, hiszen 1848 őszén a Jellasiccsal átvonuló horvátok másutt megtettek ilyet... Az ügy tárgyalására csupán két évvel később, 1884. szeptember 15. és 30-a között került sor. Részben szerették volna az ügyet altatni, részben pedig az 1883-ban lezajlott horvát válság miatt, amikor a bán lemondott és még fegyveres felkelés is kirobbant a báni határőrvidéken. Ugyanekkor zajlik rá43 Törvénykezés = TMK. - 12. évf. 38. sz. (1884. szeptember 21.) - 3. p. 278