Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

A vármegyei főpénztárnok fia 1844. december 18-án látta meg a napvilágot Tolna megye székhelyén.

40 Miközben a Kelemen-ősök még Komáromot védik, 1849-ben atyja - a megye nemes családainak többségével, élükön a későbbi báró Augusz Antallal - aláírja a Ferenc Józsefnek küldött hódoló nyilatkozatot, majd hivatalt vállalt. Más megélhetése alig lévén, ez érthető, de a vérmesebb negyvennyolcasok, mint amilyen a Kelemen, Ujfalusy, Hollós családok, korántsem vették jó néven. Minderre fátylat borítottak a megyei élet újraindulásakor, s pályája végén tiszteletbeli szolgabíró és főpénztárnok 1872-ben. Fia Pécsett érettségizett, majd jogász lett s így állt a megye szolgálatába 1868-ban, négy év múlva pedig aljárásbíróként kapta kenyerét az államtól. Újabb négy esztendő múltával már királyi törvényszéki bíró lett, de a kisebb ügyeken kívül egyelőre alig bíztak rá valamit. Ebben nem képzettségének esetleges hiányai játszottak közre, hanem az, hogy meglehetősen telített volt akkoriban Szekszárdon a bírói kar. A Halálfiaiban Cenci néni azt mondja Babits regénybeli atyjának, Sátordy Miskának: „Tepedig elveszed majd a Nellit... De csak akkor, ha aljegyző leszel, addigvárni fogtok. "

41 Ez a szigorú tényeket tekintve erős túlzás, mert a valóság szerint már több mint egy évtizede túlhaladt Babits ezen a grádicson. Nem túlzás azonban akkor, ha tudjuk, Cenci néni férje és a jogászrokonság révén tudhatta: az a bíró akinek nincs szabott és állandó feladata a törvényszéken, még nem partiképes vőjelölt. A költő atyjának házassága évében két olyan szerencsétlenség is történt, amely döntően befolyásolta későbbi pályáját. Az egyik 1882. június 22-én Benczelits Ignác királyi törvényszéki bíróval, akinek feladata a bűnügyek felderítése és tárgyalása volt. A sors furcsa fintora, hogy éppen veje, a regénybeli Hintáss, valójában Geiger Gyula lapja számol be a történtekről. „Még az említett napon a legjobb kedvben tért haza a törvényszéki ülésről, hol ügydarabjait reflektálta s ebédhez ült; ebéd közben kedélyesen beszélgetve és tréfálva csintalan unokájával, a kis Valériával, midőn egyszerre kiejtette kezeiből az evőeszközt s hátrahanyatlott. Agyszélhüdés érte... "

A1 Az ereje teljében lévő ötvenes férfi nem nyerte vissza eszméletét és öt óra múlva meghalt. (Érdemes megemlítenünk, hogy unokája, akivel még találkozunk Babits pályáján, Geiger, később Dienes Valéria, a Baumgarten-díjas filozófusnő.) Egy hónap múlva, az immár bűnügyi eladó Babits Mihály Magyarország akkori legnagyobb perét kapja meg. Mivel ez későbbi előmenetelére döntő hatással lesz s átértékelt formában a regényben is megjelenik, illik röviden bemutatnunk. Dombóvárott 1882. július 22-én, az Anna-napi búcsúban véres, több halálos áldozatot követelő verekedés zajlott le a helyi lakosság és a vasútépítő horvát munkások között. Délelőtt a horvátok megkapták kétheti bérüket, majd Wolf regálébérlő pincéjében ittak: mintegy százan 40

A Babits Mihály atyjára itt közölt és külön nem hivatkozott életrajzi adatok Belia György könyvéből valók. 41 Halálfiai, 10. p. 42 Megrendítő csapás... = Szekszárd Vidéke. - 2. évf. 27. sz. (1882. jún. 29.) - 2. p. 277