Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

binzoni életet éltek. Nekem mindjárt otthon kellett lennem, mert minden kis elmaradásért kikaptam, akárhogy hazudoztam is. Most nem is mertem lemászni; csak a nagy híd széles téglapárkányán bandukoltam végig, dacolva a halálveszedelemmel, hogy belebukom a mély-mély patakba. "

23 Ha leszámítjuk a regény kedvéért beleszőtt túlzást a fenyítésről, s A régi kert című versből felidézzük a sort: „hányszor kihúztam nyílnak a nádat, indián voltam, ki nyilazva les!", felidézzük a gyermeklábak koptatta téglapárkányt a városka első kőhídján, máris a cseperedő Babitsot látjuk a családi ház közelében. Bármennyire is félthették, tilthatták a veszedelmesnek ítélt játéktól, a házból kilépve fél perc alatt eltűnhetett a vigyázó felnőttszemek elől. A patak önmagában is vonzó, de több adatból azt is tudjuk, hogy medrében a viharok enyhülte után gyakorta római pénzeket találtak a gyermekek, s például a szomszédos Schwarczkopf-házban született Hollós László akadémikus, világhírű gombatudós így alapozta meg később jelentőssé vált numizmatikai gyűjteményét. A ház lakója Babits gyermekkorában, sőt egészen 1906. október 8-án bekövetkezett haláláig Hollós, eredetileg Schwarczkopf Alajos és a Dunavédgát Társulat titkára, 1848-as főhadnagy, a helybeli honvédegylet utolsó elnöke.

24 A dunafbldvári születésű, német ajkú hadfi együtt szolgált a költő rokonával, Ujfalusy Imrével Komáromban, de az ácsi csatában megsebesült és fogságba esett. Az őt vallató hadbíró azon kérdésére, miért állt be katonának, egyszavas, ékes németséggel mondotta: „Vaterlandsliebe". Jellemző, hogy szerény állásából csupán nádfedeles házra futotta, amelyet 1903-ban eredménytelenül próbált eladni, majd elárverezni, s így egy évvel később az éppen szünidejét töltő Babits tanúja lesz az épület leégésének. Az 1904. szeptember 15-én kelt levél Kosztolányi Dezsőnek meséli el a történteket, tegyük hozzá, különös lelkesedéssel, később pedig A Simoné háza című dráma alapötletét is adja ez a tűz, amely ott - akárcsak a valóságban Hollósoknak - Simonénak is egyetlen vagyonát jelenti. A mű kezdetén egy pillanatra ismét Babits gyermekkorában vagyunk, amikor a tulajdonos így panaszkodik: „torkoskodni, hancúrozni, fakarddal hadakozni, törni-zúzni, szegény özvegyasszonyok házát sárral dobálni be!". Az külön érdekessé teszi számunkra a drámát, hogy a költő a saját házukat írja le benne: ,fehérre meszelt, de láthatólag nem parasztház. Balra kert; a nap rásüt a színes gömbökre. Pelargónia (muskátli), szép molnárné, kisasszonyvirág, gránát. A ház ablaktalan részén, a fal mellett georgina. A szomszéd ház nádas. Jobbra kapu az utcára. A ház ajtaja az udvarra nyílik - régi szokás szerint. A ház előtt széles pad és asztal... Meszelő, sajtár". Az ötlet tehát valóságos tényből táplálkozik, az 1904-es tűzből, de a helyszín már nem a később is náddal fedett ház, hanem a szülőház. Az ilyesféle megoldás Babits regényeinek tudatos helyszínkeverésében, a szereplők névcseréjében számos esetben látható. Itt is valóságos szereplő, Szekszárdon tényleg cigányprímás Guci, létezett Tam csa23 Babits Mihály: A gólyakalifa. - Bp. - Szépirodalmi K., 1968. - 28. p. 24 Elhunyt '48-as főhadnagy=Közérdek. - 2. évf. 42. sz. (1906. okt. 13.) - 5-6. p. 272