Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

hogy Szekszárdon a szőlőrekonstrukció először sikerült az országban, a terület is nagyobb lett, emellett oly magas volt az aranykorona-érték, hogy két osztályt egyedül itt találunk meg hazánkban! Ezt később Babits maga is belátta, hiszen Schöplin Aladár visszaemlékezésében mondta: „Szerinte a szekszárdi bor volt a legjobb a világon ",

20 tudjuk azt is a Csányi László idézte Ilylyés-emlékből, hogy mindig tartott Budapesten is szekszárdi bort, Móricz pedig maga írja le, amikor Babits megrökönyödött azon, mennyire nem tudta, mit kell kezdenie a költőtől kapott borral. Babits a híres bort szülő tájat és embert öntudatosan vallotta magáénak, a teremtés, a körülmények lebírása értékrendjének alapköve. A magában hordott kép részleteiben évtizedek múltán sem kopik semmit, de a költőben oly természetes mindez, hogy 1921-ig, amikor január végén ifjú felesége, Török Sophie számára mutatja be múltját, nem is gondol arra, ez másnak is érdekes lehet. Még az év nyarán, a ház előtti diófa alatt, Cenci karosszékében fog hozzá a Halálfiaihoz, amiben újjáéleszti gyermekkorát, diákéveit, eszmélése idejét. Ez oly erős hatással volt rá is, hogy 1923-ban, amikor a szekszárdi szőlőt eladták, komolyan s egyben nosztalgikusán foglalkoztatta a vétel gondolata. „Mindig fáj a szívem írja Török Sophie -, ha eszembejut, milyen hirtelen sötétült el benne az édes remény! Nem beszélt róla, de tudom, eperében legszebb ábrándja omlott össze. "

21 A tanya előtti malomkőasztal, amelyet Illyéssel megtett utolsó együttes szekszárdi útjukon is láthatott az ifjabb költőtárs, Illyés Gyula számára is megőrzendő jelképpé növekedett: ugyanilyet kért, kapott magának is budapesti otthonába. Illyés soraiban ugyanúgy kapcsolódik össze a kétféle műveltség jelképes egysége, ahogy Babits műveiben és tudatában: „A táj itt volt a legszelídebb, legmíveltebb, leglelkesebb. Babitsék szőlőjében álltam, Babits oldalán. Ahogy a táj vére a hosszú pincék hordáiban, e mindmáig latinos vidék, ahogy ő nevezte: e kék táj lelke az ő verseiben erjed legízesebbre és legtisztábbra ".

22 Az alkotásnak és szellemi vagy valóságos töltekezésnek természetes színtere ez a vidék, a kis Babits Misi számára megélt és megélhető idill, az idősebb korban pedig a már el nem rontható múlt. (A szőlő és tanya mai tulajdonosa, dr. Rappai híven őrzi mindezt, bár az emlékhelyet semmi nem jelöli...) A tájjal harmonikusan ölelkező város igazában már Babits születése előtt tíz évvel nagyközség, s bár az 1880-as években többször megkísérlik a rendezett tanácsú várossá való átalakulást, erre csak 1905-ben kerülhet sor. Kosztolányi lelkes, 1904 augusztusi levele csak arra a hírre reagál, amely szerint a nagyközség képviselő-testülete elfogadta az átalakulás kérését. Ennek nyomán majd csak 1905. június 17-én írja alá Tisza István a kérvényt, s ekkortól tekinthetjük jogilag városnak Tolna megye székhelyét. A Szekszárd, 1915 nyarán című vers - amely szintén a tanyában született -, nem túloz a „kis város: nagy falu" minősítéssel, ha például Budapesttel vetjük össze. A fejlődés 20 Schöpflin Aladár két rádióelőadása=Irodalomtörténei Közlemények. - 1979. 4. sz. 912. p. 21 Török Sophie: Első szekszárdi utamról=Babits emlékkönyv (Szerk. Illyés Gyula.) - Bp. - Nyugat Rt., 1941. - 205. p. (A továbbiakban: Török) 22 Illyés Gyula: Itt élned kell. - Bp. - Szépirodalmi K., 1976. - 2. köt. 155-156. p. 270